Ez történt. Persze, amikor ezt olvassátok, már elvileg megy a reklám a viván, s mindenki jókat röhög rajta. Ha nem megy, akkor nem röhögtök, mert nem tudjátok miről van szó.Hogy is történt a dolog? Tegnap felhívtak, s a következőhöz hasonló beszélgetést folyattuk az ügynökségemmel (merthogy nekem ilyen is van ;-))
-Ráérsz holnap 2 és 6 között?
-Miért, mi lesz?
-De mégis ráérsz-e?
-Mire? Attól függ...
-Forgatás lesz, s ki vagy választva.
-Ja, OK.

Ez már nem rossz. Utáltam mindig a castingokat (szereplőválogatás - de így nem sikk nevezni), nem is megyek már el rájuk, mert úgyse választanak ki. Meg egyébként sincs nekem arra időm, hogy ott üldögéljek, s várjam a sültgalambot.

Nos, ma elmentem a Boráros térre. Itt már vártak, s fogadtak, mint egy ,,kiskirályt". Hmmm, ilyen se volt még. Bemutattak mindenkinek, hogy én leszek az egyik főszereplő. Hajjajj, eddig csak valami mellékszerepről volt szó. Nem baj, annál jobb.

Megismerkedtem a fodrásszal (Hajas szalon), aki aztán később a Boráros tér közepén levágta a hajamat. Mit mondjak, nem volt semmi szituáció! :-) Az eredmény:.
Ezután kisminkeltek, ahogyan azt egy ilyen jelenet előtt kell. Kaptam egy jópofa fürdőnacit, s onnantól kezdve abban flangáltam fel-alá a Borároson. Vicces volt látni az emberek arcát.

A jelenet már vagy megy a Viván, vagy nem. Így vagy tudjátok mi lett belőle, vagy nem. :-) Mindenesetre életemnek egy vicces epizódja volt egy nyugágyon fetrengeni a Boráros téren, miközben emberek értetlen fejjel rohangásznak fel-alá.

Ne tessék aggódni, nem államvizsgáztam ma mégegyszer! :-) Csak gondoltam a tegnapi gyors helló élek, s túl vagyok rajta után postolok (de szép magyar kifejezés lett ez is) egy kicsit bővebbet a dologról.

Felkészülés: Gábor átjött két hete, hogy nekivágjunk a tanulásnak. Aznap este összeraktuk a cuccainkat, majd fogtuk magunkat, s megnéztük az equilibriumot. A film nem nagy szám, érdekes (nem egyedi) alapötletből kerekített elég átlagos story. De elég látványos, lövöldözős-verekedős ahhoz, hogy lelkiekben ráhangolódhassunk a ránk váró két hétre.

Másnap kezdtük a tanulást. Gábornak kialakítottunk egy tanulósarkot a nappaliban, én pedig az asztalomnál fogtam hozzá a tanuláshoz.

A dolog (tanulás) működött is egészen péntekig. Pénteken embertelen mennyiségű tudást szívtunk magunkba, aminek következtében szombaton mindketten úgy éreztük, hogy nem képes az agyunk többet befogadni se matematikából, se pedagógiából, se semmi másból. Ki kell kapcsolódni, különben megbolondulunk.
Ennek ellenére küzdöttünk, mert mégse lehet államvizsga előtt két nappal leülni a TV elé, s megnézni valami filmet. Tanulni kell... Azt is próbáltuk tenni, de egyre kevesebb sikerrel. Így este 10 körül feladva mindent, betettem a DVD lejátszóba a farkasok szövetségét, felbontottunk 1-1 sört, s kikapcsoltuk az agyunkat.

Vasárnap ismétlés 1000-el. Új dolgokat utolsó nap már nem lehet megtanulni. Nincs is értelme belekezdeni. Gondoltuk, felmondunk egymásnak 1-1 tételt matekból, s módszertanból, de aztán letettünk erről. Este 8 körül Gábor haza, én meg nekiláttam a diplomavédésem összebarkácsolásához. Még aznap szerettem volna ágyba kerülni, ez azonban sajnos nem jött össze... :-)