Utolsó napunk a már szívünkhöz nőtt kis autónkkal. Irány a főváros, Valetta. A város, ami egy erőd, egy ékszerdoboz, egy vonalzóval megrajzolt szabályos utcahálózatú unalmasnak nemmondható tünemény. Parkolóhelyet itt sem egyszerű találni, de azért neknk sikerült nem messze St. Elmo erődjétől. Ezután a Nagymesterek palotáját vettük célba, ahol a palotát (egyben a parlament is), majd a fegyvertermeket néztük végig. Ezután a felső Bakkara kertben gyönyörködtünk a kilátásban, s magában a kertben.

A következő utunk a Szent János társkatedrálisba vezetett (idióta utikönyv fordítás). A katedrális volt a lovagok fő gyülekező helye, minden nemzetnek van kis oltára (ahonnan több lovag volt), illetve a templomnak van egy gazdag kis múzeuma is. Itt látható többek között Cavaraggio híres oltárképe Szent János lefejezéséről.

Ezután már csak sétáltunk, s gyönyörködtünk a házakban, a kis utcácskákban, meg egymásban (mint mindvégig).

Este, amikor haza vettük utunkat, elmentünk az előző nap látott egyik homokos öbölbe, ahol pihentünk napoztunk, fürödtünkfürödtem.

Bereggeliztünk, majd autót nyergeltünk, s célba vettük a kék barlangot...azaz szerettük volna, mert egy kicsit elkavartunk. Ez annyira nem is volt baj, mert így még mielőtt megérkeztünk volna a kék barlanghoz meglátogattuk a mostai dómot, illetve a Dingli sziklákat.
A mostai dómról egy-két hasznos tudnivaló:
A világon neki van a harmadik legnagyobb kupolája (óriási nagy). Mindenkinek ismernie kell a mostai csodát. A második világháborúban (s előtte is) Málta stragégiailag nagyon fontos szerepet töltött be. Így mindkét félnek fontos érdeke volt azt megszerezni. Bombázták is Máltát elég sokat emiatt. Mostában a dómban éppen misét tartottak, amikor 3(!) bomba hullott a templomra. Ezek közül kettő legurult a templom lépcsőjén, s nem robbant fel. A harmadik átszakította a templomtetőt, s beesett a templomba. Az se robbant fel. Nem story, nem kitaláció. Lehet mázlinak nevezni, de ez annál azt hiszem, hogy jóval több. Csoda.

A Dingli sziklák pedig egy út végén található szép magas sziklafal, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre, s a Fifla (?) szigetre. Ez a gyönyörű kis szigetecske ma természetvédelmi övezet, azelőtt az angol katonák lőterepe volt.

A Dingli sziklák után kezdtünk már rátalálni az útra, ami a kék barlang (Blue Grotto) felé vezetett. Ez valami fő út féle volt, mely néha váltott csak át föld úttá.
A parkolóan találkoztunk a parkolóőrrel, aki tartja a markát, s annyit adsz neki, amennyit gondolsz (értsd, ahogy mondom!). Nincs autómata, fix tarifa, óránkénti ár, egyéb. Mindenki annyit fizet, amennyit akar. Az általános ár a 25 LM. A Blue Grotto több barlangból áll, ahova motorcsónakkal szállítanak el. Az egyikben még fürdeni is lehetett. Ezt egy másik fickó, meg én használtuk ki.
A legjobb, hogy bárki, bárhol fürödhet Máltán. Itt is így van. Néha odébb kell úszni a motorcsónakok elől, de senki nem szól az ugrálásért, búvárkodásért. Míg Zsó napozott, én kihasználtam, hogy nem figyel, s a szemközti 4-5 méteres sziklafalról ugrottam egy jól eső, adrenalin bombával felérő nyujtott testű hátraszaltót. Előtte persze ugráltam simákat 1-2 méterről, hogy újra formába lendüljek. :-)

Ezután Marsaxlokk volt a következő célpont. Ez a kis kikötő a máltai halászhajók fő bázisa. Elüldögéltünk, én egy kicsit fényképezgettem, majd továbbindultunk Sliema felé.
Sliemában sétáltunk, majd úgy döntöttünk, hogy a vacsoránkat mégse ott töltjük el, s továbbindultunk (még nem tudtuk hova).
Útközben megláttuk a harmadik balesetet is (egy autó fejjel lefele pihent az út mellett), de mi rendíthetetlenül mentünk tovább. Így jutottunk el a Golden bay-re, ami Málta sziget egyik gyönyörű homokos tengerpartja. Illetve egyike a három egymás mellett levőnek.
Mivel éttermet itt sem találtunk, újra felkerekedtünk, s Meliehában vacsiztunk. Ezt az éttermet nem ajánlom senkinek...

Autót béreltünk. Reggel 9-re jött a fickó, s várt minket a szálloda halljában. Nagy sajnálatára nem tudott A osztályú autót hozni. Illetve hozott olyat is, de azt szervízbe kellett még vinnie, így kénytelenek leszünk egy Kia Rio, super-akármilyen autót használni. Nem baj. Közben egy másik magyar párnak fénymásolta a szmélyijét, útlevelét, meg a jogosítványát. Már elő is készítettem én is, mire mondta, hogy nem kell. A másikak ütköztek, azért kellett...

Ezután felmentünk, összekészítettünk mindent, s már indultunk is le, mire megjelent a fickó megint, hogy kijavította a hibát, s vihetjük a Daewoo Chevrolet Matizt, s nem kell autót cserélgetnünk. Ez igazából jobb is volt így, s azzal a lendülettel beköltöztünk a kocsiba. Békalábak, szeműveg, pipa, minden szükséges cumó a csomagtartóba, utikönyv, térkép, rágcsálnivaló, víz előre.

Irány Gozo! Gozo Málta második szigete (nagyságát, s lakosok számát tekintve). Ide komppal jutottunk át. Útközben elhajóztunk Comino mellett, - ahova csüröttökön készültünk menni, - ami szintén gyönyörű szép.
Gozón kezdtük a kék ablakkal (Azure Window). Itt található egyébként még a lovagok által egyik legnagyobb kincsként őrzőtt Fungus (egyfajta gyógyító gomba) szikla (rock), amit a bamba túristák nem nagyon vesznek észre - habár elég nagy - a kék ablak (jövőben: ka) bűvöletében.
Lesétáltunk a ka, s beláttuk, hogy nincs sok értelme itt papucsban téblábolni, így felmentünk a búvárszemüveg-békaláb-pipa trióért, s már száguldottunk is vissza. A ka gyönyörű. Előtte van egy másik kis ,,csoda", ez pedig egy kb 30 méteres lyuk, kristálytiszta gyönyörű kék vízzel. Ez a búvárok, s pipások (snorker) egyik kedvenc helye.

Ezután egy kicsit nézelődtünk a nyílt tengerben is. Itt találkoztunk egy medúzával - ami bár nem volt sokkal nagyobb az öklömnél - így nekem kicsit inamba szállt a bátorságom, s a visszavonulást sürgettem. Zsófi pedig megismerkedett egy szép szines vizinövénnyel (állat?), ami megcsípte.

Miután megszáradtunk (38 fok, tűző napsütés), elindultunk fel a kocsihoz, s elkezdtünk valahova menni. Sajnos se Málta, se Gozo nem bővelkedik közlekedési táblákban, s a térképek kicsit ad-hoc módon készültek, így egy picit eltévedtünk. De gyönyörű helyre tévedtünk. Az út alattunk rövid idő alatt földúttá változott, s amikor már azt mondtuk, hogy inkább fordulunk, a ka felett találtuk magunkat.
Gyönyörködtünk, majd elindultunk vissza. Ismét egy érdekes, s szép helyre jutottunk. Egy másik szép búvárkodós helyet kerestünk, s találtunk helyette egy csodaszép tenger melletti utat, s ,,sócsináló lyukakat".
Ezután hogy-hogynem Calypso nimfa (Odüsszeusz rabsága, stb. - akinek nem ugrik be kiről beszélek) barlangjánál találtuk magunkat (ebből egyedül Máltán is több található, de Görögországban is akad pár darab). Eredeti célunk a barlang alatti homokos partszakasz, Ramla bay volt (ilyen kevés van Máltán). Persze azért ráakadtunk az útra, s lejutottunk strandolni egy nagyot. Itt sikeresen összerugdostam a pár darab követ, amit valaki galád módon elrejtett a homokban (kitöréseimet magambafolytva viseltem a fájdalmat, de nem szerettem meg a helyet).

Következő utunk a fővárosba Victoriába - régi nevén Rabat - vezetett. Itt a citadella volt a célunk, amit körbejártunk, s közben kicsit csodálkoztunk, hogy rajtunk kívül 1(!!!) pár járt a várban. Azaz Gozo fővárosában, a kastélyban összesen 4(!)-en voltunk. No, nem mintha zavart volna, csak olyan meglepő volt, hogy hol a sok túrista...

Ta'Cenc volt a következő állomás...illetve lett volna, mert a gyönyörű sziklafal csak nem akart következni mintegy negyed óra autózás (homokon, kövön, s néha betonon) után sem. Ekkorra már igencsak el kezdett a hasunk korogni, ugyhogy étterem után néztünk. Itt Ta'Cencben fogyasztottuk el vacsoránkat.

A komp ezután hazavitt (nekem kicsit fáj a szívem, hogy nem a menetrendszerinti hellikopter járatot választottuk Gozora), s rövid autókázás után a szállodánk fogadott.

A pénzváltóban kezdünk, majd vissza a napernyők alá a tengerpartra. Kellemesen eltöltöttük a délelőttöt, felkészültünk Gozóból, ahova holnap megyünk, pihentünk, élveztük a nászutat. Már több, mint 1 hete házasok vagyunk!! :-))
Ezután siesta, kis kikapcsolódás, filmnézés, alvás, maradék ecetes, s prown coctail chipscrisps elfogyaszása...

Reggeli közben egy vicces párbeszéd fültanuja voltam:
-You put out my toast?
-What?
-You put out my toast, didn't you?
-I...
-You must be french!

Csak ott álltam, s mosolyogtam. Persze mindkét fél mindezt szép tájszólásban tette...
Reggeli után újabb fürdőhelyhet találtunk (Patricia ajénlotta ezt is) a Suncrest hotel alatt. Itt ingyen napernyő, nyugágy állt mindenki rendelkezésére. Találtunk is két sozmszédosat, majd indultunk Jetski-zni. Az fantasztikus volt. Kiváló móka, mindnekinek ajánlom!!!! Zsófi is, én is vezettünk, ugrattunk a hullámokon, forogtunk, marha jó volt!
Utána még nézegettük a tengerfeneket a búvárszemüvegen át, majd pihi a napernyő alatt. A déli órákra visszavonultunk siestázni. Aludtunk egy kellemeset, majd lementünk a medencéhez. Pihentünk, napoztunk, fürödtünk, olvastunk. Utána elrendeztük az autóbérlést, s a csütörtöki kék lagúnát.
Este a La Sorpresa nevű éttermet vettük célba, itt Zsófi rákot, steaket,s túrós banántortát fogyaszott, míg én kipróbáltam nyúl májat (a nyúl hústól még egy kicsit félek, főleg, hogy a szomszéd asztalnál láttam valakit enni valami furát...), majd Raviolit kértem, s kaptam helyette tortellinit, viszont a helyi máltai bor nagyon kellemes volt.
Vacsi után elmentünk sétálni. A főtéren rendőrzenekar Abbát jétszott, s nagy muri volt, akkora szél volt, hogy 3-4 méteres hullámok simán voltak, s a vízparton megmaradni se lehetett. Ennek ellenére se volt szerintem 28 foknál hidegebb. :-))