Mai nap új szót vezettem be a magyar nyelvbe, ez pedig a címbeli szomorgós szó.
A dolog történetéhez tartozik, hogy valamikor korán reggel történt, amikor épp teljes függvényvizsgálatot csináltunk a faktosaimmal. A második derivált előjelét vizsgálva ugyebár következtethetünk, hogy a függvény alulról domború, vagy homorú. Szokták konkáv/konvex szavakkal is jellemezni ezt.
Ezek a szavak azonban valamiért nem voltak teljesen egyértelműek, emiatt a mosolygós és szomorú kifejezésekkel jellemeztük a függvény menetét. Ezek egyértelműek. A mosolygósra viszont valamiért nem a szomorú, hanem a szomorgós szó rímel. Ott is éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel a szóval, de nem foglalkoztam vele. Csak vacsoránál jutott (újra) eszembe eme nyelvújító munkám.
Felterjesztelek az MTA-ba :)
köszönöm. ;-)
szomorgós és borongú.
én ezt gondolom. :)
“minden egy matematika-tanárral kezdődött…”