HDR, régebben úgy voltam vele, hogy baromság. Aztán meg túl műnek (itt a mű nem a művészit hivatott rövidíteni) tartottam. És hogy hogynem, amikor a Kékesen jártunk, s megláttam a képeket, valahogy az ugrott be, milyen jó lenne hdr-ben. Próbáltam elhesegetni a gondolatot, de nem sikerült. Elkészítettem életem első hdr képét:
És ez volt az első lépés a lejtőn, merthogy legalább kilenc újabb követte. Persze azt látom, s tudom, hogy nem minden képből lehet jó hdr-t készíteni, s nem lehet csak hdr-ben gondolkozni. A hdr nekem adott egy újabb látásmódot. Ha ránézek egy kompozícióra, sokadik gondolatként már beugrik az is, hogy jó lenne-e hdr-ben.
Hardcore hdr arcok szerint nem is igazi HDR amit csináltam, mert nem expozíció sorozatból állítottam össze a képeket, hanem RAW-ban fotózott képekből nyertem ki a JPG-ket. Ezeket aztán a Photomatix segítségével összeraktam. Majd egyszer, ha lesz nálam állvány, akkor olyat is csinálok.
Lehet hogy nem az igazi, de attól még jól néznek ki a képek. :)
nekem a balatonos-naplementés-fás kép különösképpen bejön
nagyon jó lett ez a kép (:
a HDR meg olyan, hogy van amikor tényleg jó. egy próbát mindenesetre megér.
Tetszenek a képek! Már régóta vadászok hasonló progira.