Pár hónapja, talán éve is van, amióta a címbeli könyv a könyvespolcunkon pihen. Nem vagyok egy nagy könyvfaló. Az említett mű pedig nagyon vastag, s 1000 oldalas. Miért vettük meg, ha nem olvassa senik? Jó kérdés, mert egy kedves ismerősöm nagyon ajánlotta, s egyszer amikor benn jártunk az egyik antikváriumban, akkor ott volt a polcon.
Amikor hazatértem a kórházból egész nap ágyban feküdtem, kivéve, amikor szaladni kellett… A szememnek is pihetntetőbb volt, így gép helyett levettem egy könyvet a polcról. Ez pedig Frank Schaetzing Raj című regénye volt.
Belekezdtem azzal a hátsó gondolattal, hogy másnap már valószínűleg újra a könyvespolc porfogója lesz. Ehelyett a nem éppen zsebkönyv méretű regény napi olvasmányommá vált, s két hét után egyik éjjel hajnali kettőkor az utolsó oldal, s a köszönetek elolvasása után letettem az ágyam mellé. Most épp a Lautlos című regényt olvasom Schatzingtől eredetiben, németül.
Ami igazán megfogott ebben a regényben, hogy az író vette a fáradtságot, s mindennek(!) utánajárt. A Golf áramlat “működésétől” kezdve az orkák szokásain át a hadihajók felépítéséig mindent részletesen leír. Ezek a leírások pedig érdekesek. (Emlékszem, hogy Jókai leírásait sokszor átlapoztam, mert egyáltalán nem kötött le. Hogy mostanra benőtt a fejem, vagy csak Schatzing érdekesebb, nem tudom.)
A regénynek nincs főszereplője. Illetve van, de akkor minimum kettő, de inkább 5-6. Az összes kicsit is fontosabb karakter ki van dolgozva, megismerjük őket kívülről belülről az olvasás során. Ja, s nem hollywoodi mű (bár a megfilmesítés jogát már megvették), fő és fontos(nak hitt) szereplők is meghalnak a pár hónap alatt, amit a regény cselekménye felölel.
Miről szól? Nehéz leírni. Ezért elkezdtem keresni a neten, s ezt a kritikát dobta ki elsőnek a google, amivel egyet is értek:
Annyi biztos, hogy egy hétig nem tudtam aludni miatta. Olvasni kellett. Annyi bizonyos, hogy a negyvennyolc éves szerző valami nagyot rakott le az asztalra. Nem csak a kiadó legvastagabb könyvét, de egy igazi nagyregényt, és ilyet nem szokás manapság írni, legalábbis olyat, amit el is lehet olvasni.
Első pillantásra persze könnyű dolgunk van. A Rajt világszerte thriller-ként reklámozzák, és rögtön igazodási pontokat is keresnek hozzá valahogy így: ” a könyv a Da Vinci kód és a Solaris egy kötetben”. Azonban Dan Brown nyugodtan beiratkozhatna Shatzing íróiskolájába, ha netán ilyet alapítana, Lem pedig vegytiszta sci-fit alkotott. A Raj se nem egyszerű lektűr, se nem sci-fi. Izgalmasnak persze izgalmas, és rendkívül népszerű ökológiai problémékát boncolgat, miközben felhasználja a krimi és a tudományos-fantasztikus regény elemeit is, tekintve, hogy a megoldás egy nem emberi intelligencia “meggyőzésében” kristályosodik ki. Mindezeken túl pedig valódi irodalmi alkotás, ha német példánál akarunk maradni, Thomas Mann igényességével.
Frank Schatzing: Raj – Az évszázad könyve?
További infók:
- hivatalos oldal
- Német wikipedia oldal – óvatosan, mert itt pár dologra fény derülhet
- heise.de Bohrmann cikke – egy szereplő teljesen valós személy
- infók a megfilmesítéssel kapcsolatban – rajongói oldal
- index.hu kritika
By G Zoli 2007. május. 25. - 20:37
Mindig is ezt csodáltam a regényírókban, főleg a kalandregényeknél. Mert szinte elképzelhetetlen, hogy akár egy ponyva jellegű kaland regény megírásához is micsoda kutatómunka kell, hogy hiteles és izgalmas legyen.
By holland 2007. május. 29. - 10:27
Én is régóta szemzgetek vele, de féltem hogy nem kötne le igazán. Amit írtál, újra felkeltette a kíváncsiságomat.
By kobak 2007. május. 29. - 22:55
[quote comment="32087"]Én is régóta szemzgetek vele, de féltem hogy nem kötne le igazán. Amit írtál, újra felkeltette a kíváncsiságomat.[/quote]
én se hittem, hogy végigolvasom valaha, de meglehetősen gyorsan fogyott el az 1000 oldal. Ajánlom. :-)
By holland 2007. május. 30. - 10:05
Most már csak idő kellene rá. Sajnos esti mesének a Tini nindzsák helyett nem olvashatom a gyereknek.
By kobak 2007. május. 31. - 20:17
[quote comment="32197"]Most már csak idő kellene rá. Sajnos esti mesének a Tini nindzsák helyett nem olvashatom a gyereknek.[/quote]
Amíg ágynak estem, addig volt, utána általában éjfél és 1 óra között verekedtem magam előre a könyvben. Emlékszem, az utolsó 150 oldalt hajnali 2-re fejeztem be. Másnap nem voltam túl friss. :-)
By 5 könyv@kobak pont org 2008. február. 23. - 16:22
[...] Frank Schatzing: Raj [...]