Tag Archives: beteg
közösségi média gyógyító hatása
Karácsony első napján reggel borzasztó fülfájásra ébredtem, ezt megosztottam twitteren, s onnan átküldtem Facebookra is (minden célzás nélkül, pusztán remélve, ha megosztom, talán kevésbé fog fájni). 3 perc múlva jött a válasz, hogy elugorhatok egyik kedves volt diákom édesapjához, aki meg tudja nézni mi a baj. Itt a Facebook csevegés:
Lehet szidni a közösségi oldalakat, lehet sokminden rosszat elmondani róluk, de ilyen gyorsan karácsony első napján nem találtam volna fülorvost, aki még fogad is. Persze kell ehhez 7 évnyi tanítás, ennyiszer sok volt diák. :) Köszönöm mégegyszer Bandinak a gyors segítséget.
Csendben felteszem közben a kérdést, hogy a három ember, akinek tetszett, hogy fáj a fülem, azoknak mi tetszik benne. :) Ha mindegyik jelenlegi diákom lenne a reménnyel, hogy 3-án nem megyek tanítani, azt még csak-csak megértem, bár nem örülök neki… Mindenesetre remélem más nem tapasztalja meg ezt a remek élményt.
Most szorgosan csepegtetek a fülembe, pihenek, s reménykedem, hogy hamarosan a jobb fülem is visszanyeri eredeti funkcionalitását.
betegen, avagy mikor hogyan
Amikor a pici gyermek beteg lesz a szülő magát hibáztatja, s a következő beszélgetés zajlik le a szülők között:
–mama: Biztos nem öltöztettük fel eléggé.
–apa: Biztos túl öltöztettük, megizzadt, s megfázott.
Amikor a gyermek már öntudatára ébred, maga öltözködik, s önállóan intézi ügyeit (3-4 éves kor tájékán) a beszélgetés a következőképp zajlik:
–mama: Nem megmondtam, hogy vegyél sálat?!
–gyermek: De, de elfelejtettem.
–mama: Semmi baj, legközelebb figyelj oda, ha mondok valamit. Mars az ágyba, hozok meleg teát, mesélek, egy-kettőre jól leszel.
Gimnázium környékén:
–mama: Nem meg mondtam, hogy vegyél sálat?!
–gyermek: De, de nem ment a ruhámhoz, s a többiek se hordanak sálat.
–mama: Najó, otthon maradsz a suliból, de nincs többet ilyen.
–gyermek: Igen, mama.
–mama: Szeretlek kisfiam.
–gyermek: Én is mama.
Amikor a gyermekből dolgozó felnőtt lesz:
–mama: Ha nem vigyázol magadra, tíz év múlva meghalsz. Miért nem vigyázol Magadra? És egyébként is miért nem pihensz, miért nem fekszel le időben.
–felnött gyermek: Jó. Tudom.
–mama: Nincs jó, nincs kifogás, pihenésre van szükséged!
Valami hasonló hangzott el, amikor a mostani hétvégét lázasan alvással töltöttem. Igen, több pihenésre van szükségem. Tudom, csak nehéz mindig megvalósítani.
fülfájás
Vasárnap óta antibiotikum csíkkal a fülemben, s egy gyógyszertárnyi orvossággal a pocakomban nyaralunk a Balatonnál. Mint azt már a twitteren követők olvashatták hobbinkká vált a siófoki kórház felkeresése is. Saját doki nénim van lassan, aki mindennap kiproszívózza a fülemet, kicseréli a csíkot benne, ad párakötést estére, egyszóval jó dolgom van! :-)
A fülfájásban sok rossz dolog van. De a legrosszabb, hogy pocsékul alszom. Ez pedig nem jellemző rám egyébként. Ha a jobb oldalmon fekszem, akkor olyan érzés, mintha a bal fülem át akarna költözni a fejem jobb oldalára, de azonnal. Ha megfordulok, s a fájos fülem kerül alulra, akkor meg az a rossz. Hanyatt fekve nem megy. Arccal a párnában pedig nehéz levegőt kapni. :-)
Mára azonban úgy érzem már, hogy javulásnak indultam. Elkiabálni nem szeretném, de reméljük a legjobbakat!
hallod?
– hallod?
– hallom, de nem ertem. szavak, beszed, mondatok, valami, de nem tudom mi. probalom erteni, de nem megy. nem hallom. nem hallom elegge. fekszem az agyon, egyik fulem a parnaban, masikkal nem hallom. faj. faj a fulem, de annal sokkal jobban a gondolat, mi van, ha igy marad. csak tompa sipolas, zugas, s messzi hangok, amik atjonnek. folyamatos zugas…
– hallod?
– hallom. ertem is. mazlista vagyok. a masik fulem mukodik. picit kell csak felemelnem a fejem, s minden szo feldolgozasra kerul az agyamban. csoda. termeszetes? most nem. maskor pedig eszre se veszem.
– hallod?
– nem. a kerdest is a szadrol olvastam le. nincsenek zajok, hangok, zorejek. nincs zene, nincs beszelgetes. nem hallani kacajt, s a veszekedes is hangtalan. allando nema csend. felfoghatatlan.
– hallasz?
– hallak. ez jo. megnyugtato. biztonsagot ad. es halas vagyok. halas azert, mert raebresztettel, hogy milyen gazdag vagyok. hallok, tucsok ciripelest, madarcsicsergest, sot meg az atkozott szunyog zummogeset is a fulemben. koszonom. koszonom, hogy orulok egy ujabb olyan dolognak, amit azelott fel se fogtam, hogy van. termeszetes volt, hogy van. koszonom, hogy van.
meg zug, meg faj. de barhogy is lesz, jo lesz. megijedtem, s megtanultam a lecket. amig estenkent meselhetek, hallom, hogy apa, Zsofitol, hogy szeretlek, addig nincs baj…
lyme
negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív negatív
dögrováson
Torokfájósan itthon. Szegény diákjaim nem tudtak témazárókat írni ma. Gondolom ők is nagyon sajnálják, hogy belázasodtam. :-)
őszi szünet
Szombaton tíz év és pár hónapos osztálytalálkozonk volt. Tegnap este voltunk egy felejthetetlen borvacsorán (erről még tervezek részletesebben megemlékezni), ma pedig sajnos egy szeretett embertől búcsúztunk el örökre a győri temetőben.
Holnap délután még teremfestés, tanítás, szálak elvarrása, aztán irány a messzi Németország, hogy Ákos és Eva vendégszeretetét élvezhessük pár napig.
Bori betegsége a vége felé közelít, a kedve újra jó, s ez a legfontosabb. Sokat beszél, ma pl. kiosztott, hogy “Mi van te káposztafej?”.
A szünet alatt a sok tennivaló közül is szeretnék húzni párat, illetve írni végre egy-két nemcsak énblog jellegű bejegyzést. Sorozat megtekintésben is el vagyok maradva, így azon a fronton is be kell hoznom a lemaradást.
A sok tennivaló ellenére azonban pihenés lesz a fő cél. Alvás.
kemény nap
Sírás, düh, kétségbeesés, s fáradtság vegyül a tehetetlenséggel. Azt hiszem megörülök, s minden tiszteletem eközben Zsófié, aki még mindig talpon. Bori 0-24 nyüszög (vonyítva beszél, jajjgat). Fáj a pocija, lázas, tudom. Ennek ellenére azt hiszem megőrülök. Bevonlutam a szobába, feltekertem a zenét, de mégis azonnal halkítom, hátha szükség van rám. Próbálok nem odakoncentrálni, s mégis odafigyelek.
Egy ilyen délután végén, este lefekvéskor Bori rám mosolyog, s minden mi előtte volt a múlt, s előttem a mosoly. Szeretem. Nagyon.
kettő éven innen, betegen
Bori lassan két éves lesz, de még előtte bezsebeltük az első igazán komoly betegséget. A napok kicsit összefolynak, mivel nap-nap között nem sokat aludtunk, illetve csentünk, amikor lehetett a napközbenekbe is egy kis alvást. Ne rohanjunk azonban nagyon előre (igérem nem megyek bele részletekbe)!
Valamikor szerda este kezdődhetett a dolog, de csütörtöktől kezdett a dolog komolyodni.
csütörtök
Valamikor koradélután csörög a telefonom, hogy menjek segíteni, mert Bori nagyon lázas. Vicces adalék, hogy ez pont aznap volt, amikor az immáron ingyenes pneumo oltást kapta volna Bori (igen, beadjuk, mert felhívott a háziorvosunk, aki javasolta, hogy így járjunk el). Az oltásnak egyetlen ellenjavallata van, ha a gyermek lázas. No, jót nevettünk, milyen kreatív a lányunk, s hazamentünk. Estére kiderült, hogy a láz nem csak az oltás ellen kitervelt sikeres akció volt.
péntek
Bori továbbra sincs jól, s reggelre több pelenka, teljes ágynemű és öltözet cserén vannak már túl, telefonom csörög, s megyek haza a mindenütt mosott babaruha szárad állapotra. Bori nem túl boldog, de hősiesen tűri a dolgot.
szombat
Délelőtt egyedül otthon Borival, aki már szinte nem mozog, csak az ölemben hajlandó lenni, s nem eszik. Délbe Zsófi haza, s közösen aggódunk immáron, hogy most hogyan lesz tovább. Kórház, vagy sem?
vasárnap
Nagy javulást még ekkor sem könyvelhetünk el, azonban este már mosolygott kétszer is Bori, ami szombaton nem fordult elő, normál állapotban viszont rendszeres. Sőt este már ment is saját lábon vagy 5 métert.
hétfő
Reggelre újabb generálcsere, este két-három peluscsere, napközben rossz kedv, de estére nagy áttörés. Bori evett, enni akart. Azt hiszem a gyógyulás útjára léptünk…
orvosok és bogyók
Kezdett életem részévé válni a dokihoz járás, mindenféle bogyók fogyasztása. Ez nem jó, nem ragaszkodom hozzá. Így ma egy részét lezártam. Betömték az utolsó lyukas fogam, s egy életre megtanultam, hogy fogorvoshoz rendszeresen kell járni. Szeptemberben megyek kontrollra, s ez mostantól jó lesz nekem.
A lyme egy másik kérdés, ott júniusban lesz kontroll. Bogyók nincsenek. Remélem nem is lesznek, mert hatalmas negatív leletet produkálok majd. :-)
Föld napi egészség mellékletünket olvashatták.
