Ha már szó volt a Spottr.hu oldalon a videós dslr-ekről, gondoltam feszegetem egy kicsit a masina határait. Felvettem egy 5 perces HD videót (ez a hosszúsági limit) ma, ahogy Bori szaladgált fel-alá a lakásban, s rendezkedik. A video a bejegyzés végén látható. Vágatlan, 5 perc egyenesen a memóriakártyáról.
A végeredmény 762.4MB -ban tárolt 5 perces anyag. A minőség nem tökéletes. Az én kezem meg nem atomstabil, autofókusz ugyebár ismert, hogy videózás közben nincs. A felvétel közben én pedig nem tekergettem semmit. :-)
A viddler előtt le a kalappal, mert szó nélkül elfogadta az iménti fájlméretet, s feltöltés után 10 perccel már meg is jelent a librarymban. Így ha éppen HD minőségi überlejátszófunkcióra vágyom, akkor megy a vimeóra heti max egyszer, egyébként marad a viddler továbbra is a kedvenc.
Ja, ez az egyik első olyan felvétel, amin hallható a hangom. Utálok felvétel közben beszélni, mert borzasztónak hallik a hangom. :-)
Ma délelőtt eltöltöttünk pár órát a játszótéren, az alábbi gyakorlatot ismételve sokszor:
Ja, újra felfedeztem magamnak a vimeot. Bár továbbra is marad a viddler a kedvenc. A video HD felbontású, ha ennek örültök, akkor nézhetitek úgy is a vimeón. Kritizáltam én már a d90 video módját, de most, hogy a kezemben tartom a kamerát, megszerettem. Sokan szidják, hogy nincs autofókusz video módban, de ez nem akkora baj, mint amennyire emlegetni szeretik az emberek.
A sízni szót még gimnáziumban tanultam meg, mert állítólag a síelni nem helyes. Pedig mennyivel jobban hangzik. Nomindegy. A blog videobloggá alakul lassan, de a tegnapi két felvétel szerintem fergeteges lett, így megosztom Veletek is. Az Öregnéne őzikéjét tegnap láthattátok, ma azt mutatom meg, amikor Bori tegnap felpróbálta Zsuzsi frissen vásárolt snowblade-jét:
Bori mesél:
1:05 őőőzgidácska :-D
Bori fürdés után mindig sétál a törölközőben (törölköző rátekerve, mint egy kis ruha). Ez az egyedüli ok, amiért hajlandó kiszállni a kádból. Ma mondtuk neki, hogy hideg van, ne sétáljon, mert meg fog fázni. Erre közölte:
Meg akarok fázni!
Mielőtt elmennél aludni, megnézni (néma ámulattal gyönyörködni), betakargatni a békésen alvó gyermeked az egyik legjobb dolog. Jó éjszakát!
Tegnapi amerikai választások eredményét tükrözi, hogy lefekvéskor megkérdeztem Boritól, mi a neve a mamának, azt mondta Obama…
Ákoséktól nem messze van egy mini vadaspark. Itt sok időt eltöltöttünk kecskék simogatásával, etetésével, vagy éppen a kecskék elől való meneküléssel. Bori első találkozását a kecskékkel Ákos videón is megörökítette:
A zenei aláfestést a Sublime zenekarnak köszönjük.
Itt ülök Ákosék nappalijában, s lógok az internetjükön. Zsófi és Bori sétálnak, Eva dolgozik, Ákos lassan hazafele tart a munkából. Nonem azért írom ezt, mert egy hétig így teltek a napjaink, hanem, hogy érzékeltessem, miért jut most időm megosztani Veletek az elmúlt pár nap eseményét, még mielőtt ténylegesen hazaértünk volna.
Valamikor 23-án délelőtt indultunk ki Nürnbergbe, ahol a budavári evangélikus gyülekezet és a nürnbergi St. Sebald gyülekezet testvérkapcsolatának 25 éves évfordulóját ünnepeltük. A dologba úgy kerülök bele, hogy kb 5 éven át én voltam ennek az egyik intézője. Nagyon szerettem csinálni, s így meghívtak az eseményre. Mi pedig kihasználva, hogy Eva és Ákos is átjöttek Nürnbergbe a hétvégére kimentünk családostól, s Náluk laktunk.
Október 24-én volt Bori lányunk 2 éves, volt kis torta, ünneplés, sok ajándék, nagy öröm.
A sok megemlékezés között volt alkalom egy igazán érdekes dologban is részt venni, ez pedig a St. Sebald templom északi tornyának az állványzatának megmászása volt. Ha csak megmászás lett volna, akkor nem lett volna talán annyira parás, de egy lifttel mentünk fel, amin félúttól kezdve kikapcsoltam a kamerát, s leguggolva kapaszkodtam három kézzel. Összeszorított foggal azonban kibírtam, hogy ne szóljak, hogy álljunk meg. Igen, tériszonyom van. Azonban az a véleményem, hogy ezt trenírozni kell, s akkor elmúlik. Az orvosok nem tudom, hogy egyetértenek-e ezzel, nem is érdekel, működik. 5 perc múlva már kapaszkodás nélkül mászkáltam az állványzaton. Aki járt már Nürnbergben az tudja, hogy a Sebald északi tornya valahogy mindig benne van a képben, ha az ember a várat akarja fotózni. Nos, az északi toronyból viszont nincs. :-)
További képek a flickr setben. Sajnos az igazán jó képek Zsuzsi gépében vannak, azt viszont valaki elemelte…
Vasárnap aztán átjöttünk a kedvenc söröm hazájába, Erdingbe, Eva és Ákos új otthonába. Képek, videók, beszámolók innen is hamarosan. Holnap reggel pedig újra útnak indulunk. Immáron hazafelé.