Fekszem a matracon, Bori rohangál. Telefon elő, rögzít, feltölt, íme:
A minőségért elnézést, de a hangulat azt hiszem átjön. :-)
Fekszem a matracon, Bori rohangál. Telefon elő, rögzít, feltölt, íme:
A minőségért elnézést, de a hangulat azt hiszem átjön. :-)
A cimbeli egészen fura szó az “Apa meséld el nekem a Piroskát!” mondat megfelelője Bori szájából. Általában elhangzik esténként altatáskor. Néha már én is unom a történet elmesélését, ami egyébként egy brutális krimi. Vagy nem is tudom hova soroljam be.
Piroska az ártatlan szereplő elindul elvinni a nagymamának a kosárban található finomságokat. A farkas jól kitervelt gyilkosságot hajt végre, amikor Piroskát elküldi virágot szedni, s először a nagymamával, majd pedig Piroskával végez (felfalja őket). Ezután jön a vadász, aki először felvágja a farkas hasát (már ez se éppen barátságos cselekedet), majd pedig köveket tesznek a hasába, hogy amikor kimegy inni a kúthoz, beleessen (ezt már nem szoktam elmesélni).
Brutális történet. A múltkor a Hófehérkébe kezdtem bele, de az se jobb. Hihetetlen!
Éjfél van. Dög meleg. Bori épp most ébredt fel, s ordította torka szakadtából, hogy ‘inni’! Vittem Neki inni. Full leizzadva keltem egyébként. Ittam én is. Aztán rájöttem, hogy ha már kaptam Zsótól finom Kinder csokit (kedvencem), akkor eszem azt is hozzá. Nem volt jó döntés. Ebben a melegben, ráadásul éjjel nem jó csokit enni.
Most mindjárt kimegyek az erkélyre, s kiszellőztetem a fejemet. Ősz van, ideje lenne, hogy hidegebb legyen.
Miközben a hidegebb időre várok, azon gondolkodom, hogy mit tegyek fotózás terén való ismereteim elmélyítése érdekében. Zsuzsi, hugom amióta “megörökölte” a D70s-t fotós iskolán gondolkodik. Megfertőzött, én is nézelődök azóta. A nézegetésnek azonban a héten vége kell, hogy szakadjon, mert a tanfolyamok elindulnak a jövő, vagy az azutáni héten.
A kérdés lényege az, hogy mivel ad többet egy tanfolyam, mint a saját próbálkozás, könyvek, s netes fórumok, továbbképző oldalak. Megéri-e sok pénzt kiadni rá? Ha igen, melyiket ajánljátok Ti? Annyi tanfolyam, s annyi név van, hogy nagyon nehéz lenne dönteni köztük. Mivel nem érzem magam teljesen kezdőnek, emiatt nem is akarok olyan kurzust elvégezni.
Segítségképpen leírom ide, hogy mi érdekel: ember, portré, riport, sport, esetleg épület. Makró hidegen hagy, s a természet, s tájképfotózás mérsékelten érdekel.
Miközben ezt írom épp egy tárgyalás kezdetére várok a Ráday utcában, egy hideg Erdinger társaságában. Így egész elviselhető ez az időjárás. Nos, megpróbálom összeszedni hova tűntem az elmúlt pár napban, amiket lassan hetekben lehet számolni.
Előszöris volt ugye az albérlet projekt, ami megoldódott, s emiatt köszönet minden segítőkész barátnak, ismerősnek.
Aztán érettségiztettem, ami nem kevés adminisztrációval, s sok stresszel járt. Igen, jobban izgultam, mint a sajátomon. Mindeközben megírtunk 34 bizonyítványt. Kétnyelven, ráadásul duplán, mert később derült ki, hogy kétnyelvű kell. Öröm volt. Aztán hamarosan indul egy projekt, s folyamatban van három másik. Eközben pedig készülök elvinni egy kupac gyermeket Németországba táborozni…
Terveztem egy csomó mindenről posztot írni, ezek egy része már megvan piszkozatban, a többi még a fejemben pihen. Ha nem felejtem el (akkor tényleg jó gondolat volt), akkor lesz is bejegyzés belőlük.
Mikor befejeztem már régen itthon ülök egy adag feladattal a nyakamban, amiket most félre dobok, mert házasságot ünneplünk (holnap előtt 3 éve történt), s örülünk, hogy Bori immáron 20 hónapja vidámságot visz mindennapjainkba (kelemenbandiék Bodzájának is sok boldogságot kívánunk!).
Tegnap nagy rohanás volt, kezdődött, hogy Zsót elkisértem fogorvoshoz, s amíg Ő benn volt, mi Borival száguldoztunk a szigeten. Tetszik a “futóösvény”. Kedvet kaptam, hogy kimenjek egyszer majd futni is.
Nos, miközben hazafele tartottunk, néha-néha ránéztem az órámra, hogy odaérek-e a tojásdobálás által sokkal nagyobb médiavisszhangot kapott Balmer előadásra. Végül csak kihagytam, hogy élőben hallgassam végig a Microsoft fejét. A nemodaérésnek egyszerű oka volt. Zsó valahogy rosszul lépett, így azóta nem nagyon bír lábra állni.
Minden rosszban van valami jó – tartja a mondás. S tényleg van. Csak észre kell venni, át kell helyezni a fókuszt. A rohanásból adódóan bár nem volt időm semmi érdemi munkára (értsd emelt érettségi tételek átnézése, webes dolgok, egyebek), de sokat voltam Borival, s ez kárpótolt sok mindenért.
Ma amikor arra számítottam, hogy lesz egy dupla lyukas órám, s már programot is szerveztem magamnak, kiderült, hogy francia OKTV érettségire felügyelek.
A dolog vicces volt, mert egy árva kukkot nem tudok franciául. Amit meg el tudok mondani (egy mondat: Keresd a nőt), azt gőzöm sincs, hogyan írják. Így az ideális felügyelőtanár szerepét töltöttem be, aki ha akart volna se tudott volna segíteni. :-)
Ma hazafelejövet anyuéktól beugrottunk az ikeába. Bori elkezdett szaladgálni, én követtem. Hihetetlen, hogy az emberek kizárólag szemmagasságban hajlandóak nézelődni. Pár ember simán átgázolt volna Borin, ha nem alkotok védő aurát körülötte, s tolom félre őket.
Alapvetően mindenki kedves volt, meg bocsánatot kért, de baromira nem tűnik fel nekik egy kis apróság, aki a lábaik alatt cirkál ezerrel.
Persze belegondolva nem tudom, hogy én mennyire néztem a lábam elé mielőtt Bori megszületett. Mindenesetre ez azóta megváltozott, mint sok minden más is. :-)
A végére pedig egy kis kép csokikrém fogyasztás közben: