mottó:
Menj a nyóckerbe buszozni, oda nem mernek felszállni az ellenőrök.
Szomorú. Sajnos ez a hozzáállás nem egyedi. Valamiért az emberek Budapesten nem szeretnek fizetni a tömegközlekedéséért, ha pedig valaki erre mégis felszólítja őket, akkor nagyon idegesek lesznek, s még az incidens után is — önigazolást keresve — hangoztatják, hogy milyen bunkóság ez az egész.
Holott (remélem) az utasok, akik itt fel vannak háborodva nincsenek felháborodva, ha a plazma tévét ki kell fizetni a Tescoban, vagy a banánt a zöldségesnél. De még ennél is továbbmegyek, eljárnak színházba, s moziba, s kifizetik a belépőjegyeket. A buszra szálláskor azonban az utazóközönség ellensége, az ellenőr.
Dogma: az ellenőr gonosz. Pedig nem az. A munkáját végzi, s udvarias. Igen, én is átéltem olyan időket, amikor az ellenőröket könnyen meg lehetett különböztetni a többi utastól, mert kissé bunkóbbak voltak. Ez azonban 8-10 éve elmúlt. Az utasok azonban ezidő alatt se tudtak ráébredni arra, hogy az átváltozás az orruk előtt zajlott, s már régen befejeződött. Csukott szemmel járnak.
A vicces az, hogy sok esetben úgy látom, hogy a nagy támadások nem mások, mint elterelések. Ha nem lenne gonosz az ellenőr, akkor nem tudná a kedves utas felmenteni magát, s be kellene látnia, hogy hibázott. Azt pedig nagyon nehéz és fájdalmas.
Az ellenőr tehetetlen,