kobak pont org

mottó:

Menj a nyóckerbe buszozni, oda nem mernek felszállni az ellenőrök.

Szomorú. Sajnos ez a hozzáállás nem egyedi. Valamiért az emberek Budapesten nem szeretnek fizetni a tömegközlekedéséért, ha pedig valaki erre mégis felszólítja őket, akkor nagyon idegesek lesznek, s még az incidens után is — önigazolást keresve — hangoztatják, hogy milyen bunkóság ez az egész.

Holott (remélem) az utasok, akik itt fel vannak háborodva nincsenek felháborodva, ha a plazma tévét ki kell fizetni a Tescoban, vagy a banánt a zöldségesnél. De még ennél is továbbmegyek, eljárnak színházba, s moziba, s kifizetik a belépőjegyeket. A buszra szálláskor azonban az utazóközönség ellensége, az ellenőr.

Dogma: az ellenőr gonosz. Pedig nem az. A munkáját végzi, s udvarias. Igen, én is átéltem olyan időket, amikor az ellenőröket könnyen meg lehetett különböztetni a többi utastól, mert kissé bunkóbbak voltak. Ez azonban 8-10 éve elmúlt. Az utasok azonban ezidő alatt se tudtak ráébredni arra, hogy az átváltozás az orruk előtt zajlott, s már régen befejeződött. Csukott szemmel járnak.

A vicces az, hogy sok esetben úgy látom, hogy a nagy támadások nem mások, mint elterelések. Ha nem lenne gonosz az ellenőr, akkor nem tudná a kedves utas felmenteni magát, s be kellene látnia, hogy hibázott. Azt pedig nagyon nehéz és fájdalmas.

Az ellenőr tehetetlen, a tisztességes utas lázad, hogy akkor ő minek vesz jegyet, ha jegy nélkül sincs semminek következménye. Ezt tetézi, hogy aki a leghangosabban kiabál, hogy nem jó a bkv, az sokszor a jegy nélkül utazok népes csapatát erősíti. Tudom, hogy válság van, tudom, hogy semmi se jó, de tényleg olyan nehéz belátni, hogy a szolgáltatásokért fizetni kell¹. Ha pedig nincs pénz jegyre, akkor lehet biciklizni, futni, sétálni.

Séta közben pedig észre lehet venni, hogy csodaszép városban élünk:

Tépjetek darabokra, érveljetek, javítsatok, mondjatok okosat! :-)

1. Velem is előfordult már, hogy nem lyukasztottam, de ilyenkor sose álltam le veszekedni az ellenőrrel, s okoskodni. Beláttam, hogy hibáztam, s elzarándokoltam az Akácfa utcába.

Mint ismeretes a péntekem nem indult túl pozitívan. Ma elmentem az Akácfa utcába. Mindezt metróval a Blaháig, aztán gyalog terveztem meg. A metrón eszembe jutott, hogy nincs nálam csak egy ötszázas, az pedig kevés a 700Ft-os bírság kiegyenlítésére. Gyorsan elkezdtem kutatni az emlékeim között, hogy merre van automata a környéken. Blaha aluljáró, metró kijárat. Nincs. Pedig emlékszem, hogy volt. (más is emlékszik rá?)

Najó, ha nincs, akkor nincs, elindultam be a pótdíj irodába, hátha lehet kártyával fizetni. Kígyózik a sor a pénztárak előtt, így gyorsan odamentem a biztonsági őrhöz, hátha tud segíteni. Tudott. Mondta, hogy nincs itt lehetőség kártyával fizetni, azonban az út túloldalán van egy lépcsőház, bemegyek, szólok az őröknek, hogy ő küldött, s akkor ott lesz automata.

Átmentem, minden simán ment, utána vissza, s rendeztem az adóságom.