Remekül szórakozunk, amikor Misivel ugyanazokat a banális hibákat követjük el, mint bármelyik első gyermekes szülőpár. Az imént szobaszökőkútként beterített mindent a pelenkázó környékén, én meg bambaapa módra csak pár másodperces késéssel reagáltam az eseményre. Ez pont elég volt egy generál ruhacserére.

Mielőtt Misi világrajött, azt gondoltam, hogy Dani még kicsi. Most újra egy csecsemővel a lakásban, Danit hatalmasnak látom. És újra rádöbbenek, hogy mennyire kiszolgálatottak vagyunk életünk első pár évében. A kezdetekkor meg aztán igazán. Megható mennyire magatehetetlen egy pici csecsemő, mennyire rá van szorulva a szüleire, a segítségre. És nem a friss pelenka, meg a tej az, ami Neki a legfontosabb, hanem a szeretet és a biztonság. Nem lehet egyszerű megélni a pocakból kikerülést egy teljesen új világba, ahol ő tényleg nagyon pici, a kis tere, amit bent megszokott, hirtelen végtelen nagyságú lett. Itt fogódzó és segítség kell. Ez a szülők legnagyobb feladata. Nem az anyatej-tápszer és a milyen pelust vegyek kérdésen való vívódás. Ezt újra és újra megélni egy csoda.

Hasonló írások

• baba egy héten belül(?)
• még egy nap
• szigorúan piszkos ügyek 2
• camera
• baba itthon

Ezt a csücsörítést nem lehet utánozni. :)

Hasonló írások

• harmadik baba
• pályaválasztó
• podcast #8 – franciázzunk!
• 1 év
• Misi

Már pár hete foglaltam időpontot a fogorvosnál, s fél ötre átmentem hozzá, hogy megtekintse mi a helyzet a szájamban. A helyzet nem volt jó. A gyökérkezelt fogamat el kellett távolítani. Ez egy elég fájdalmas beavatkozás volt, hat körül leizzadva, egy adag gézt harapva, félig zsibbadó fejjel távoztam a fogorvosi rendelőből. A gyógyszertárba vitt első utam, ahol antibiotikum, fájdalomcsillapító és egy csomag normaflore került a kosárba.

Sajnos hatig van csak látogatás, így Misit csak hallgattam miközben Zsófival beszéltem telefonon. Nagyon kis édes baba. Ma a két “nagy” is hazatér a nagyiktól, újra együtt a család. Illetve már majdnem. Majd akkor leszünk teljesek, ha Misi és Zsófi is csatlakozik. Mindenesetre ma már nem csak magamat meg a halakat kell otthon altatnom este.

Hasonló írások

• kedd délután
• minden szám egyenlő
• 1=2 (…újra próbálkozunk)
• időzavarban
• nem is olyan rossz ez a mai nap

Misi 2012 teljes album megtekintése

Ma reggel 8-kor békésen készítettem Borit az oviba, amikor megcsörrent a telefonom, s tudtam, hogy ez csak egyet jelenthet. Rohanás. Igen, Zsófi keresett, aki már hajnalban bevonult a kórházba, azzal a céllal, hogy holnap megszülessen Misi.

Nem várt holnapig. Ma szeretett volna világra jönni. Daniért lejött nagymama, Borival elszáguldottam az oviba, s tova’ az Uzsoki kórházhoz. Természetesen az a kórház, ami a legmesszebb van tőlünk. Amint odaérek, vennem kell egy apásszülőszettet, majd becsengetni, Zsófi már a szülőszobában. Ennek megfelelően jártam el. Persze nem volt nálam 2000 Ft apróban, le a portára, vissza, megvettem, automata odaadta, becsengetek. Azt mondják, hogy várjak.

Várok, de mire. Mi van? Mi történik? Zsófi hol van? És a baba? Aztán eltelik kb húsz perc. Nagyon lassan múló, hosszú húsz percről beszélünk. És végre kinyílik az ajtó, egy növérke kihoz egy kicsit gyűrött, morcos babát, s mint már két alkalommal megint gondolkodás nélkül exponálok, nem tudom hol vagyok, mi történik. Az ajtó bezárul, baba el, s próbálom feldolgozni a csodát. Egy baba, egy kis ember lett kettőnkből. És nem előszőr, s mégis ugyanannyira meglepő, felfoghatatlan és csodálatos.

Ötre mehetek vissza, addig Zsófi lábadozik, s Misi is szokja az új körülményeket. Ezután lesznek képek a bejegyzés elején.

Köszönet innen is a sok twitter gratulációért!

Addigis a legfontosabb adatok:

• 2012. 04. 16. 9:41
• 55 cm
• 4.1 kg

Hasonló írások

• Misi alszik
• harmadik baba
• pályaválasztó
• kedd

Dani fiam a maga alig több, mint két évével kiválóan kezeli a telefonomat, s elboldogul bármely egyéb érintőképes eszközzel. A YouTube útvesztőiben bármikor képes a kapcsolódó videókon át elvándorolni az egyik Thomas epizódtól a másikig. Mindemellett szeret egyszerű logikai játékokat játszani a tableten. Ezt ő csak úgy nevezi, hogy “ájpent”. Érdekes, hogy Bori lányomat messze nem kötik le ennyire ezek az elektromos kütyük. Meg-megnéz egy mesét, de egy sellő számára bármilyen játékot felülmúl.

Amikor Dani csípőből swype-ol valamelyik kütyün, s egyszercsak felcsendül Thomas unalomig hallgatott főcímdala, körbetekintek a családban (ismerősök között), s meglep, hogy mindenki inkább el van képedve a technikai képességétől, mint hőzöngene, hogy minek neki ilyen.

Amint látható, nálunk a két gyermek (nemükből adódóan?) nem egyforma a kütyühasználat tekintében sem. Maci vs. Nintendo, így szól a teszvesz által megfogalmazott kérdés. A vs. választást, kizárólagos vagyot, vagy versenyt feltételez az én olvasatomban. Ahol a végén ki kell mondani, hogy melyik a jobb, a megfelelőbb, építőbb, stb. És ez szerintem hibás megközelítés. Nem döntést kell hozni szülőként, illetve tanárként, hanem a felhasználás módját kell okosan meghatározni.

Ma egy gyermek nem nőhet fel informatikai ismeretek nélkül. Ez olyan lenne, mint 30 évvel ezelőtt amikor valaki nem tanult meg olvasni. Analfabétának nevezzük őket, s rengeteg problémával kell szembenézniük. Így kiemelten fontosnak tartom, hogy a gyermekeink teljesen természetesen kezeljék ezeket az eszközöket, otthonosan mozogjanak a digitális világban, ott bennszülöttek legyenek.

A másik oldalon viszont szintén fontosak az építő játékok és a mese. Minden nap mesélünk a gyerekeknek, napközben, délutáni alvásnál, s este lefekvés előtt. Könyvből, fejből, mikor hogyan. Ettől gyarapodik a szókincsük, fantáziájuk, s csodálatos világokat tárhatunk eléjük egy-egy mese által. Ezeket vétek lenne kihagyni, s nagyon szegény lenne az életük nélküle.
Az építő játékok, lego, illetve most még csak duplo, kisvonat, öltöztethető babák, gyurma (!), festékek, zsírkréta ott vannak az iPad mellett. Ugyanolyan fontosak, hasznosak, kellenek.

És ha már a nintendót is belekavarták a címbe, a wii az egyik legjobb családi társasjáték. Leülni (vagy éppen felállni) elé, együtt ugrálni a Marióval, teniszezni, bowlingozni nagyon jó dolog. Közösen nevetünk, s közben tanuljuk a finom mozgásokat. Bori jógázik a fitet használva, Dani örömmel autóversenyzik, s tanulja az irányokat. Ha pedig megunjuk, akkor elmegyünk egyet kirándulni.

Persze mindez nagyon gyorsan a visszájára fordulhat, ha nem eszközként tekintünk rájuk, hanem babysitternek alkalmazzuk a tv-t, a számítógépet, nintentód, stb. Ha az eszköz tanítja meg embernevelésre a gyermeket, abból valóban borzasztó dolgok sülhetnek ki. Gyermekek elveszíthetik a realitást, nem tanulnak meg kommunikálni, társaikkal közösen tevékenykedni. Ha viszont mi tanítjuk meg az eszközhasználatra, akkor az a javukra lesz. És ebben a formában tekintve már nem is különbözik annyira az iPad a kőbaltától.

Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul: www.teszvesz.hu/bloggerverseny
Jelentkezz Te is!

1. itt meg kell jegyeznem, hogy a tesztkészülékeket egyben az eredeti formájában szolgáltatom vissza, azok nem gyermekjátékok…illetve van kivétel

Hasonló írások

• Boldog karácsonyt
• közösségi média gyógyító hatása
• Boldog karácsonyt!
• run dmc – christmas in hollis
• wifi sebességek

Hasonló írások

• 2 szűk, egy bő hétvége
• frissülések #2
• kimaradás
• a finish
• esküvői fotók online

Hasonló írások

• Dani
• Dani – 1. nap
• 1 éve, pár napja…
• Bori
• Dani

A videóról: Decathlonban találtam egy kósza gördeszkát, s ráültettem Danit. A végén Bori már állva ment rajta. Azt hiszem ideje keresnem egy jó forrást a Denver az utolsó dinoszaurusz epizódokhoz.

Technikai bla-bla: Használtam már qik-ot (gyenge volt a minősége), próbáltam a ustream-et (kusza, nagyobb dolgokra találták ki), de egyik se volt annyira jó, letisztult, s jó minőségű, mint a justin.tv. Az android appja pedig megint megérne egy saját bejegyzést.

Hasonló írások

• Dani – 1. nap
• 1 éve, pár napja…
• Bori
• Dani
• Dani