kobak pont orgapa, tanár, s még normális(?) :-)

Amióta felrepült a web2 lufi, mindenki használ egy csomó szolgáltatást. Nálam az oldalsávban látható is, hogy hol, s milyen szolgáltatásokat nézegetek. Mostantól azonban a blog miden hozzászólója elárulja magáról a blogjához köthető szolgáltatásokat is.

Ha valaki hozzászólt egy-egy bejegyzéshez a blogon, s megadta a blogjának, vagy hozzá fűződő oldalának a címét, akkor mostantól a kattintás nem egyenesen hozzá visz, hanem a következő ablakot dobja fel:

Itt aztán eldönthetjük, hogy az illető blogját, vagy inkább a twitter üzeneteit, esetleg a képeit tekintenénk meg a flickr-en. Próbáljátok ki, remek móka.

Köszönet Simon Elverynek a csodás pluginért.

Feltettem a flickr-re az osztálykirándulás első másfél napjának a képeit, s megdöbbentő statisztika fogadott:

Egy nap majdnem (csak meglesz...) kétezerszer nézték meg a képeimet. OK, 29 diák van az osztályban, de Nekik is sokat kellett azért ehhez kattintani. Mindenesetre örülök, ha valakinek tetszenek a képeim. :-)

A képek egyébként a szokásos helyen, illetve ebben az albumban.

Élménybeszámoló is következik hamarosan, a videók, meg a többi kép pedig lassan kúszik fel a világhálóra.

A flickr-en bolyongva vetettem egy pillantást a profilomra, s a következő gyönyörűséget vettem észre:

Csupa 1 és 11. Szemet gyönyörködtető egy a számok világához közelálló ember számára. :-) Szeretem az ilyen kis véletleneket. Nem is merek most újabb fotót feltölteni a flickr-re, mert elromlik ez a szépség! :-D

Valamikor RMS előadása után álltam át a flickr-en (hogy kell ezt magyarul ragozni?!) a CC licenc használatára (mára szinte csak CC-vel teszek fel képet). Azelőtt All Rights Reserved volt a licenc mindenhol, főleg a Boris képek miatt. Mivel azonban azok már csak egy szűk kör számára elérhetőek, így élhet a globális CC lincencelés.

Nemrég egyébként a spottr.hu is megemlékezett a heti kérdésében a fotók licenceléséről. A CC igazi előnye, hogy a képet fel lehet használni forrásmegjelöléssel. Persze az előnye a hátránya is, miszerint ha CC-vel töltesz fel, akkor mindeni számára letölthető a képed (ez egyébként szabályozható, korlátozható a flickr-ön), azaz könnyen megszerezhető. A jogok érvényesítése pedig később nem egyszerű feladat.

Most azonban nem a Creative Commons árnyoldalait, hanem az előnyeit szeretném kidomborítani. Kaptam egy kedves flickr mailt ma:

Természetesen megköszöntem a levelet, s engedélyeztem a kép felhasználását. Tudom, hogy ritka az ilyen kulturált megkeresés, stb. Azonban mégis ezekre érdemes odafigyelni, örülni, s kiemelni (nem mindennek a malac nátháról, meg a gazdasági válságról, meg egyéb szörnyűségekről kell szólnia). Persze a kedvenc flickr mailem még mindig Jake levele. :-)

Íme a kép, amiről szó van (szerintem nem nagy szám, de örülök, hogy Emmanak tetszik :-)):

Kedves Barátok, blogolvasók, rokonok, ismerősök, s mindenki, aki még megszólítva érzi Magát!

Ma mély megdöbbenéssel olvastam Bodza édesapjának írását, s hasonló döntésre szántam el magamat. Azaz, aki Borit szeretné látni fényképen, annak egy egyszerű procedúrán kell átesnie (a 2009-es fotók még egy ideig láthatók, de a régebbiek már csak barátok számára):

Regisztrál a flickr oldalon, majd bejelöl barátnak. Eztán visszaigazolom (ha tényleg ismerjük egymást), s máris feltárulnak előtte a perverz alakok elől elrejtett csak barátoknak szánt fényképek Boriról. Persze tudom, hogy az internetet minden kretén ember használhatja, még a kicsit betegek is, de szeretek mindenkiről jót feltételezni. Ez továbbra is így marad, de ha Boriról van szó, akkor kedves apuka társamhoz hasonlóan én is ütni (esetleg csúnyább dolgokat is) tudnék a védelme érdekében.

Egyelőre az enyébb változatot vezettem be. Azaz a régebbi képek (pre 2009) már csak barátok számára megtekinthetők, az újabbak egyelőre mindenkinek. Minden kép a Bori collectionben csak barátok számára látható.

Hasonló szankciókat vezettem be már régebben a viddleren is, ott eleve nem minden video megy ki publikusnak, azokról csak a rokonok, barátok kapnak titkos linket, hogy hol tekinthetik meg.

Szomorú, hogy ilyen lépéseket kell tenni, de a regisztráló-bejelölők abban a szerencsés helyzetben lesznek, hogy Zsófi pocakjában cseperedő gyermekünk fényképeit is elsők között tekintheti majd meg.

Tegnap elalvás előtt eufórikus állapotba kerültem, amikor Jake személyesen írt levelet, hogy tetszenek Neki a képek, amiket az a38-as koncerten csináltam, s szeretné elkérni őket eredetiben:

Ma válaszoltam is Neki nagy boldogan, s elküldtem a képeket. Aki esetleg nem tudná, erről az úrról beszélünk: