Nos, ma voltunk a sport szigeten. Szép volt, jó volt, csak ember nem volt. Merthogy idéntől kezdve a rendezvény fizetős. Ezekután nem meglepő, hogy kevesen mennek ki csak körülnézni, bándzsidzsámpingolni, illetve extrém sportversenyeket nézni...nem meglepő, hogy a frisbee bemutatón se voltak sokan.A közel 2000 Ft nem vészes, ha valaki a koncertekre megy ki, de csak nézelődni már az. Nekünk ilyen szempontból szerencsénk volt, mert ingyen, VIP karszalaggal mehettünk be. (akár vissza is mehetnék fotózni este a koncertekre a karszalagommal, ha nem kellene államvizsgára tanulni)

Dobáltunk, aztán Andris ( a.k.a: Frizbi Bandi) felment a színpadra, s elmondta, mit is ez a frizbi. A showman sok esélyt nem adott Neki a kibontakozásra, de azért a lényeget sikerült elmondani. A lézengő népek nem meglepő módon elsősorban a freestyle iránt lelkesedtek, s érdeklődtek, de azért akadtak, akik beálltak dobálni is.

Ezután Barnával egy körséta után átmentünk a Sportarénába. Pont a göri pro selejtezőbe csöppentünk. Laci nem akart észre venni, de a végén aztán csak odamentem hozzá beszélgetni. Ekkor már kezdtem egyre jobban bánni, hogy a fényképezőgépemet itthon hagytam, na nem baj - modern világ, modern telefon felkiálltással - elővettem a telefonomat, s azzal fényképeztem titokban egyet.

Az eredmény siralmas, de legalább valami látszik rajta. A kép a snake streetboard európa bajnokság döntőjén készült, íme:

infó:

• sportsziget

Nos, újra itt! :-) Gondolom már mindenkinek hiányzott, hogy végre írjak...

Leugrottam Ceglédre egy winchesterért (na, nem a lövöldözős változatot, hanem egy békés 2,5" -os darabot).
Már leolvadt rólam minden a vonaton hazafele, s örültem, hogy végre beértünk a Nyugatiba. Innen első utam a Lehel tér fele irányult, ott is az Integrity volt a cél. Már át is vergődtem a westend cicicenteren, amikor kaptam egy telefont, hogy akkor jövök-e, s egyáltalán hol vagyok. Mire eszembe jutott, hogy bemutató van egy iskolában, s azt beszéltük, hogy ha tudok, akkor megyek. Mikor megtudtam, hogy 5(!) ember van csak ott, akkor indult a big run.

Integrityt napoltam, s átrohantam a metróhoz. Árpád híd, onnan irány haza, frisbee cucc, göri, azt' rajt! Nővér utca. Ennyit jegyeztem meg, meg, hogy iskola. Gondoltam nem lesz több iskola azon a környéken. Palm kis térképén meg is néztem, nincs az messze, légvonalban 2,5 mérföldet írt. (tudom, kis butus, de nem tud kilóméterben számolni). Erre gondoltam, semmi értelme lemászni a metróba, aztán felmászni, végig nyomom a házak közt, s ott leszek pillanatok alatt.

Ha pillanatok alatt nem is, de viszonylag hamar oda is értem, a fél XIII. kerület kikérdezése után, hogy mikor merre kanyarodjak. Ott, remegő lábbal váltottam cipőre, s nyomtuk a frisbee-t. Betonon, forróságban, leizzadva, de jó volt.
A helyi gyerkőcök is beálltak, s lelkesen játszottak. A dobásaik között volt egy-két homály, de kinek nem volt az elején!

Ezután békésen hazagurultam, s rájöttem, hogy jó helyen van ez a lakás. Nincs sok zöld, meg egészséges környék, panel, s nincs kert, stb. de mindenhova el lehet jutni görivel, vagy gyalog. S ez jó. :-)