kobak pont org

Vége a sulinak. El se hiszem. :-) Ma volt az utolsó tanítási nap.
Befejeztem a Tod und Teufel című Schatzing könyvet, jöhet a következő.
Befejeztük a fordításokat Zsófival, s vasárnapra úgy tűnik elkészül az estiskola egy újabb alprojektje is.

Ja, és a kezdet, ami nem is igazán kezdet, mint inkább újrakezdés. Voltam ma edzésen. Ennek örömére feltöltöttem a viddlerre az ultimatevienna promotion moviet.
Ezt a filmet megnézve indulnom kell játszani. Számtalanszor végignéztem már, de nem tudom megunni.

Ma miközben Zsó tanított lenn voltam Borival sétálni. Hirtelen ötlettől vezérelve indulás előtt betettem az egyik freestyle korongomat, meg a szilikon spray-t is a babakocsi aljába. Hogyhogynem Bori elaludt a séta közben, én meg szépen előkapartam a korongot, megtisztogattam az egy év alatt rárakódott portól, s egyéb kosztól. Ezután beszilikonoztam, s próbáltam a spint. Ment. Átvenni balkézre, ment. Láb alatt átvétel, néha sikerült. Újra kedvet kaptam a dologhoz. Ráadásul ha újra kinn lesz majd edzés délután, akkor heti legalább egyre el is akarok járni.

Addigis azoknak, akik nem tudnák milyen a freestyle frisbee, itt egy kis kedvcsináló video:

Persze a legjobb, ha az ember többedmagával jammel a tengerparton állandó szélben. Viszont az az érzés sem utolsó, amikor sokadjára elejtve a korongot rápillantok édesen alszó alvó lányomra a babakocsiban! :-)

nikefreestyle.com

Ilyenektől jön meg az ember kedve újra a játékhoz. Persze nem mintha elment volna...

Itt a tavasz. Már tegnap itt volt, s már hétvégén is majdnemtavasz hangulatom volt. Ma viszont megkezdődött a tavasz. Suli vége, hazarontottam, bekaptam valami ebédfélét, aztán göri fel, gurulás a szigetre, s kb 2 óra dobálás, meg egy kis freestyle.

Jól esett.

Nos, ma voltunk a sport szigeten. Szép volt, jó volt, csak ember nem volt. Merthogy idéntől kezdve a rendezvény fizetős. Ezekután nem meglepő, hogy kevesen mennek ki csak körülnézni, bándzsidzsámpingolni, illetve extrém sportversenyeket nézni...nem meglepő, hogy a frisbee bemutatón se voltak sokan.A közel 2000 Ft nem vészes, ha valaki a koncertekre megy ki, de csak nézelődni már az. Nekünk ilyen szempontból szerencsénk volt, mert ingyen, VIP karszalaggal mehettünk be. (akár vissza is mehetnék fotózni este a koncertekre a karszalagommal, ha nem kellene államvizsgára tanulni)

Dobáltunk, aztán Andris ( a.k.a: Frizbi Bandi) felment a színpadra, s elmondta, mit is ez a frizbi. A showman sok esélyt nem adott Neki a kibontakozásra, de azért a lényeget sikerült elmondani. A lézengő népek nem meglepő módon elsősorban a freestyle iránt lelkesedtek, s érdeklődtek, de azért akadtak, akik beálltak dobálni is.

Ezután Barnával egy körséta után átmentünk a Sportarénába. Pont a göri pro selejtezőbe csöppentünk. Laci nem akart észre venni, de a végén aztán csak odamentem hozzá beszélgetni. Ekkor már kezdtem egyre jobban bánni, hogy a fényképezőgépemet itthon hagytam, na nem baj - modern világ, modern telefon felkiálltással - elővettem a telefonomat, s azzal fényképeztem titokban egyet.

Az eredmény siralmas, de legalább valami látszik rajta. A kép a snake streetboard európa bajnokság döntőjén készült, íme:

infó:

• sportsziget

Nos, újra itt! :-) Gondolom már mindenkinek hiányzott, hogy végre írjak...

Leugrottam Ceglédre egy winchesterért (na, nem a lövöldözős változatot, hanem egy békés 2,5" -os darabot).
Már leolvadt rólam minden a vonaton hazafele, s örültem, hogy végre beértünk a Nyugatiba. Innen első utam a Lehel tér fele irányult, ott is az Integrity volt a cél. Már át is vergődtem a westend cicicenteren, amikor kaptam egy telefont, hogy akkor jövök-e, s egyáltalán hol vagyok. Mire eszembe jutott, hogy bemutató van egy iskolában, s azt beszéltük, hogy ha tudok, akkor megyek. Mikor megtudtam, hogy 5(!) ember van csak ott, akkor indult a big run.

Integrityt napoltam, s átrohantam a metróhoz. Árpád híd, onnan irány haza, frisbee cucc, göri, azt' rajt! Nővér utca. Ennyit jegyeztem meg, meg, hogy iskola. Gondoltam nem lesz több iskola azon a környéken. Palm kis térképén meg is néztem, nincs az messze, légvonalban 2,5 mérföldet írt. (tudom, kis butus, de nem tud kilóméterben számolni). Erre gondoltam, semmi értelme lemászni a metróba, aztán felmászni, végig nyomom a házak közt, s ott leszek pillanatok alatt.

Ha pillanatok alatt nem is, de viszonylag hamar oda is értem, a fél XIII. kerület kikérdezése után, hogy mikor merre kanyarodjak. Ott, remegő lábbal váltottam cipőre, s nyomtuk a frisbee-t. Betonon, forróságban, leizzadva, de jó volt.
A helyi gyerkőcök is beálltak, s lelkesen játszottak. A dobásaik között volt egy-két homály, de kinek nem volt az elején!

Ezután békésen hazagurultam, s rájöttem, hogy jó helyen van ez a lakás. Nincs sok zöld, meg egészséges környék, panel, s nincs kert, stb. de mindenhova el lehet jutni görivel, vagy gyalog. S ez jó. :-)