Tegnap volt koncert. A kezdési időpont este 9 volt hivatalosan. Abban az időben én még vígan itthon játszogattam az estiskola footerjével és próbáltam emberi formát adni a hunbeatboxnak internet explorerben. Zsófi már kérdezgette, hogy most akkor nem mész? De. Elindultam.
Kocsiba be, mert gondoltam későn lesz vége, s hiába a kiváló 105-ös (aminek a Márvány utcai megállójába ellő az airport, durva!), éjfél után már nehézkes hazamenni. Másrészt, ha van kocsi, nem kell kabát, ruhatár, stb.
Tiszta mázli, hogy baromira ráértem, így amellett, hogy kiváló 95-ös oktánszámú benzint adtam útközben a járgánynak hogy-hogynem megkérdeztem a kutas embertől, hogy megtekintené-e az olajszintet. Megnézte, mondta, hogy porzik.
- Volna szíves feltölteni? - kérdeztem.
- Mi van benne?
- Olaj - gondoltam magamban, de mégis a következő kérdés jött ki a számon - Hogy érti?
- Milyen olaj, mert nem mindegy, hogy mit teszek bele.
- Sajnos nem tudom, a szervízben, amit olajcserekor beletöltöttek.
- Akkor csak az xy (itt egy márkanév, verziószám kombináció hangzott el, de mivel az üres flakont ott hagytam, továbbra sem tudom milyen olaj van benne) olaj jó, az keverhető mindennel.
- Ezesetben azt kérem szépen!
A kutas ember ezután lemosta a szélvédőt, majd pedig elváltunk. A kocsiban bepattintottam az iTrippet a touch aljába, kikerestem a Wopbabbalubop című slágert, feltekertem a hangerőt, s repültem a Gödörklub felé.
Megérkezve, láttam, hogy itt ugyan 10 óra van, de műsornak semmi nyoma. Unalmamban rácsatlakoztam a Gödör wifijére, s Konrád, Márk és Blumi onlinemarketing WolfGábor eszmecseréjét követtem a twitteren. Mindehez egyébként kiváló háttérzenét szolgáltatott az aktuálisan munkálkodó DJ.
Amikor már ott tartottam, hogy az iwiw-re belépjek, megmentésemre érkezett Tschöppy, akivel aztán az egyébként kedves kiszolgálóhölgyet kergettük az őrületbe, hogy nem egyszerű sört, hanem limonádét merészeltünk kérni. Ráadásul Tsch csak naranccsal, így külön megnehezítette a kisasszony dolgát. By the way, ha Gödör, akkor limonádé!
Időközben nagy tudású emberek említették, hogy a Funkdoobiest hamarosan a színpadon lesz (a hamarosan fél éjfélt jelentett), s ez meglepő módon tényleg megtörtént.
Funkdoobiest a színpadon. Első megállapítás, ezek bizony öregek. 40 felett mindegyik első ránézésre. Az indulás a sok “you say Funk, I say Doobie”, meg forítva után három számig remek volt, de utána úgy tűnt elfáradtak, s inkább egy kabaré előadássá alakult. Az együttes utolsó lemeze 2004-ben jelent meg, s a koncert elvileg az új lemez promóciós turnéja volt. A koncert alatt azonban a “check out our brand new shit coming to you in 2009…” felkiálltáson (ami egyébként elég gyakran elhangzott) nem akaródzott ténylegesen bemutatni Nekik az új dalokat. Azért fogalmaztam ilyen furán, mert a koncert azzal zárult, hogy CD-ről (!) lement egy szám az új albumról.
Összességében jó volt látni gyermekkorom egyik kedvenc együttesét színpadon, de messze volt a tegnapi koncert attól, hogy ezt nevezzem életem koncertélményének (hacsaknem a kabaré kategóriában).
