Ezen a héten ezt a képet kedvelem legjobban, bár nem tudom megindokolni miért:
Aktuális kedvenc képem:

flickr oldalon látható nagyobban, bár az is csak a fele az eredeti méretnek.
Nincs rajta semmi utómunka (jpegben fotóztam), csak a rengeteg kis kép van összeragasztva egy nagyba. Eső volt, napsütés, s szivárvány. Szép volt.
Az Apple termékek Magyarországon mindig magasabb áron voltak jelen, mint a nagy óceán túlpartján. Ez a hardware esetén már szinte mindenkinek természetes, azonban a software-ek terén ezt eddig ennyire nem éreztem. Az aperture 3 megjelenése kapcsán kaptam tegnap az amazontól egy e-mailt, hogy raktáron van.
Előre szólok, engem az update érdekel, mivel már birtokomban van egy dobozos aperture 2.
Nézegettem már az xms webshopot egy ideje, hogy mennyi lesz itthon, s hogy mikor:
Ide is írom, 1-2 hét múlva lesz, 28.900 Ft
Az amazonon extragyors szállítással (2 napon belül itt a csomag):
Azaz mindenestül 126 dollár, ami kb 25.300 Ft.
És ehhez nem kellett bűvészkednem, amerikába hazudnom magamat, vagy egyéb trükkhöz folyamodnom. Persze más a helyzet, ha a 2-tes változat is céges volna, mert akkor itthon vettem volna meg szintén számlára. Azonban amikor a saját pénztárcámról van szó, akkor nem mindegy az a több, mint 10% különbség. A két nap, két hét különbség is érdekes, mivel szivesen hasznánám már csak a 3-mast. A trial nem engedi frissíteni a DB-t1.
Miért ez a nagy árkülönbség2? Biztosan nem a magyar kereskedők javára. Akkor kinek a zsebébe vándorol ez az összeg?
Tegnap végre megjelent. Még nem próbáltam ki, mert teljesen el vagyok havazva, de leírom, hogy mi az, ami miatt még kipróbálatlanul, de annál nagyobb várakozással tekintek a termékre.
Van benne videó támogatás. Amikor a flickr bevezette a videófeltöltést, még group is alakult a videók elűzésére az oldalról. Azóta csend van ekörül, s nem ment át youtube konkurensnek a flickr. Amikor bejelentették a d90-et, akkor értetlenül álltam a beépített videófunkció előtt, de mára már örülök neki. És akkor ott a lightroom, aperture, bridge, iPhoto, capture nx, picasa, stb. amik kiválóan alkalmasak a képek katalogizálására, de a videókat nem tudtuk beletenni. Most ez megváltozott. Nekem sokat fog egyszerűsíteni a rendszerezésemen.
Van benne faces. Parasztvakítás, tudom, de praktikus, ha nem csak tagelem a képeket az alapján, hogy ki van rajta, hanem mindez akár félautomatikusan, de működni tud. ( iPhotoban, amikor próbáltam 2-3 kép után már egész sok használható ajánlatot hozott fel)
64 bit. Megint lehet, hogy csak jól hangzik, de ha gyorsabb lett ettől, az nagyon örömteli.
Flickr, facebook export. Végre nincs külső plugin, egyéb cucc. A dolog a rendszer része.
Presets. Már a lightroom 1.x szériának is része volt, s ez hiányzott a legjobban, amikor financiális okokból végül a lightroom 2 helyett az aperture 2 mellett döntöttem.
Brushes. Végre. Az apple nagyon lassan hozza be a sokszor máshol már használt eszközöket, de végre ez is itt van.
És nem utolsó sorban két kedvenc sztárfotósom (Chase Jarvis és Joe McNally) is részt vett a fejlesztésekben, s már régebb óta haszálják. Ha lesz rá érkezésem, akkor ma lekapom a 30 napos próbát.
Nos, a nikon is betette a full frame gépébe is a videó funkciót. A D90 óta standard a nikonnál a video funkció a kamerákban. A D3s a D3 profi kamera bővített, javított változata. Több egyéb ráncfelvarrás között a video funkció került bele hasonlóan a D300s-hez. A különbség az én D90-emhez képest, hogy itt már autófokuszt is tud a váz.
A fenti videót Vincent Munier készítette, s látható, hogy immáron már nem csak a canon 5D mkii képes fantasztikus filmkockák alkotására, hanem a nikon D3s (D300s?) is.1 És ennek nagyon örülünk, mert mi a befogadó fél egyre több, a fentihez hasonló filmet kaphatunk majd ajándékba.
Forrás: spottr.hu
Lightroom megjelenése után nem sokkal váltottam az addig használt iPhoto-ról lr-ra. Aztán amikor a 2-tes verzióért szemtelenül sokat kértek (értsd az aperture 2 full változatban olcsóbb volt, mint az lr2 upgrade), akkor úgy döntöttem átülök a másik vonatra. Az átszálláskor a két vonat úgy tűnt fej-fej mellett halad, azonban az aperture időközben szinte megállt.
Voltak pillanatok, jelek, amikor azt hittem, lesz itt még tovább (új iLife megjelenés), de nem történt semmi. Most pedig már kezdem feladni. Az apple úgy tűnik elfelejtette ezt a termékét, lemondott a “profi” fotósairól. Sajnálom a dolgot, mert egy nagyon igéretes program, csak hiányoznak belőle dolgok (pl. a rengeteg export plugin, ami lr-hoz elérhető), s lassan az “amatőr” iPhoto felhasználó a távolból kaccsint vissza az aperture-ben ragadt maradi fotósokra.
Lesz frissítés, vagy váltsak vissza1 lr-ra? Ha pedig megveszem a 2.0-át, akkor pár hónap múlva rámegy a gatyám a 3.0-ra? Ti mit tennétek?
Itt ülök Ákosék nappalijában, s lógok az internetjükön. Zsófi és Bori sétálnak, Eva dolgozik, Ákos lassan hazafele tart a munkából. Nonem azért írom ezt, mert egy hétig így teltek a napjaink, hanem, hogy érzékeltessem, miért jut most időm megosztani Veletek az elmúlt pár nap eseményét, még mielőtt ténylegesen hazaértünk volna.
Valamikor 23-án délelőtt indultunk ki Nürnbergbe, ahol a budavári evangélikus gyülekezet és a nürnbergi St. Sebald gyülekezet testvérkapcsolatának 25 éves évfordulóját ünnepeltük. A dologba úgy kerülök bele, hogy kb 5 éven át én voltam ennek az egyik intézője. Nagyon szerettem csinálni, s így meghívtak az eseményre. Mi pedig kihasználva, hogy Eva és Ákos is átjöttek Nürnbergbe a hétvégére kimentünk családostól, s Náluk laktunk.
Október 24-én volt Bori lányunk 2 éves, volt kis torta, ünneplés, sok ajándék, nagy öröm.
A sok megemlékezés között volt alkalom egy igazán érdekes dologban is részt venni, ez pedig a St. Sebald templom északi tornyának az állványzatának megmászása volt. Ha csak megmászás lett volna, akkor nem lett volna talán annyira parás, de egy lifttel mentünk fel, amin félúttól kezdve kikapcsoltam a kamerát, s leguggolva kapaszkodtam három kézzel. Összeszorított foggal azonban kibírtam, hogy ne szóljak, hogy álljunk meg. Igen, tériszonyom van. Azonban az a véleményem, hogy ezt trenírozni kell, s akkor elmúlik. Az orvosok nem tudom, hogy egyetértenek-e ezzel, nem is érdekel, működik. 5 perc múlva már kapaszkodás nélkül mászkáltam az állványzaton. Aki járt már Nürnbergben az tudja, hogy a Sebald északi tornya valahogy mindig benne van a képben, ha az ember a várat akarja fotózni. Nos, az északi toronyból viszont nincs. :-)
További képek a flickr setben. Sajnos az igazán jó képek Zsuzsi gépében vannak, azt viszont valaki elemelte…
Vasárnap aztán átjöttünk a kedvenc söröm hazájába, Erdingbe, Eva és Ákos új otthonába. Képek, videók, beszámolók innen is hamarosan. Holnap reggel pedig újra útnak indulunk. Immáron hazafelé.
Szombaton tíz év és pár hónapos osztálytalálkozonk volt. Tegnap este voltunk egy felejthetetlen borvacsorán (erről még tervezek részletesebben megemlékezni), ma pedig sajnos egy szeretett embertől búcsúztunk el örökre a győri temetőben.
Holnap délután még teremfestés, tanítás, szálak elvarrása, aztán irány a messzi Németország, hogy Ákos és Eva vendégszeretetét élvezhessük pár napig.
Bori betegsége a vége felé közelít, a kedve újra jó, s ez a legfontosabb. Sokat beszél, ma pl. kiosztott, hogy “Mi van te káposztafej?”.
A szünet alatt a sok tennivaló közül is szeretnék húzni párat, illetve írni végre egy-két nemcsak énblog jellegű bejegyzést. Sorozat megtekintésben is el vagyok maradva, így azon a fronton is be kell hoznom a lemaradást.
A sok tennivaló ellenére azonban pihenés lesz a fő cél. Alvás.