kobak pont org

Ez az idei statisztika. A statisztika pedig szép is, jó is, de az adatok mögött mindig a lényeg veszik el. Kezdjük a végén, mert az a legfrissebb élmény. Tegnapelőtt itt járt az idei végzős Táncsicsos osztályom (egy része). Nagyon szépet énekeltek, s meghatódtam. Igen, szoktam ilyet csinálni. :-)

Éjfélhez közel járt már, mikor távoztak, s meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy Ők is jól érezték Magukat nálunk. Bori is örült, hogy itt voltak, nem lehetett lelőni se, táncolt, puszikat osztott, rámolt, mosolygott, beszélt, s próbált mindenáron kibújni az aludni menés alól.

Aztán kaptam már két meghívást is bankettre, s a három tablóból, amin kómás fejjel beletekintek a nagyvilágba már kettőt láttam is.

Köszönöm Minden diákomnak, volt diákomnak, hogy taníthattam, s hogy kölcsönösen formáltuk egymást. Ha a tanár nem tanul a diáktól is, akkor ott baj van. Sokat tanultam mindhárom osztálytól, s remélem nekem is sikerült megszerettetnem Veletek a matematikát (de legalább egy pici részét).

Amikor még réges-régen a régi házban, ahol laktunk az egyik lakóhoz jártak a diákok szerenádozni mindig az ablakból lestem. Akkor még nem gondoltam, hogy ez egyszer velem is megesik majd. Életem első érettségiző osztálya járt nálunk ma.

Aranyosak, kedvesek, csibészek, egyéniségek, lusták, … , szeretnivalóak. Akárki akármit mond. És én szeretem őket. Az elején kicsit megküzdöttünk egymással, de már tavaly is éreztem, hogy sikerült egy hullámhosszra jutnunk. Persze nem a matematika szeretetében…

Itt voltak, aranyosak voltak, kaptam ajándékot, s én meg álltam, mint egy rakás szerencsétlenség. Nem tudom ilyenkor mit szokás tenni. Nem mondtam búcsúbeszédet, nem tartottam megemlékezést az elmúlt két évről. Nem zártam le semmit. Nincs is még vége.

Érdekesség, hogy Zsó diákjaival én tegeződöm, az enyémekkel pedig Ő. Így mindig komikus helyzet, amikor a nebulók hozzánk látogatnak. :-)

Beszélgettünk. Aztán felálltak, s továbbmentek. Most úgy érzem hiányoznak, s hiányozni fognak. Persze előttünk még egy akadály, ami közösen vár ránk. Nem csak Ti álltok majd ott az érettségi előtt. Lélekben, gondolatban én is ott leszek.

Köszönöm, hogy taníthattalak Benneteket, s remélem nem a számok, ikszek, s egyenletek maradnak meg az órákról. Igyekeztem Nektek egy gondolkodásmódot, egy olyan világot mutatni, amiben élni lehet. Talán sikerült. Vigyázzatok Magatokra, s sokat szeretnék még hallani Rólatok!

Igen, Kedves Olvasó, a szerző érzelgős, nyálas(?), de annál őszintébb bejegyzést írt a 13.e osztályról. Ezekről a szeretnivaló csibészekről: