kobak pont org

Bizony, még két nap tanítás. Tudom, tudom, a diákok gondolkoznak így, de el kell, hogy áruljak egy titkot: a tanárok legalább annyira szeretik, s várják a szünetet, mint a diákok. Najó, lehet, hogy nem mindenki, de én biztosan.

Persze azt is megjegyezném, hogy annak ellenére, hogy várom a szünetet, azért szívesen tanítok. Szeretek emberekkel dolgozni. Iskolán kívül, meg egyébként is rajongok a technikai kütyükért, s általában arra áldozom a pénzem nagy részét, de nem bírnék egy irodába zárva élni, s nem emberekkel dolgozni.

Nincs is annál jobb érzés Kevés olyan jó érzés van, mint amikor valakinek megtanít az ember valamit. Az az apró csoda, hogy én hozzásegítettem valakit ahhoz, hogy megértsen, elsajátítson valamit. (Tudom, hogy most sokan azt hiszik, hogy a gimnáziumban tanult dolgok nagy része zöldség, s hogy a büdös életben nem fogja soha többet használni, pedig mégis)

Ma nyít nap volt a suliban. Ez szép is, jó is. Nekem semmi dolgom vele. Legalábbis ebben a hiszemben vonlutam be a suliba ma reggel. Itt aztán többen értesítettek, hogy megnéznék az első órámat. Azt az órát, amin eredetileg témazárót irattam volna. Nincs mit tenni. Fasza hurrá! Témazáró skip.

Nos, a páran kb 35 főt számlált, extra padok, székek, mindenféle cucc bekerült még a terembe, hogy egyáltalán le tudjanak ülni a vendégek. Az órán megoldottuk a dolgozat feladatait, merthogy ugyebár nem készültem mással. (így állíthatok össze egy újabb dolgozatot)
Amit nem teljesen értek, hogy minek jön be ennyi 8. osztályos gyerek másodfokú egyenleteket tanulni. Nem hiszem, hogy ért belőle bármit is. Persye nem volt ki`rva, hogz eyt tanuljuk, de ayt látták, hogy hányadik osztályba jönnek. Namindegy.

Ja, azt már meg sem említem, hogy az igazi hardcore szülők és gyerekek bejöttek exponenciális egyenleteket tanulni a 12. -esekhez. :-)

Nos, ezen is túl vagyok. Életem első fogadó órája ma volt. Az az igazság, hogy azt hittem sokkal húzósabb lesz. De nem volt semmi gond, a szülők kedvesek voltak, s mindenkit egy cél vezetett, hogy is lehetne a gyermeke jobb tanuló. Ez pedig tök jó.

Ja, persze azok a szülők, akik gyermekei valóban veszélyeztetve vannak atekintetben, hogy az idei tananyagot fogják tanulni jövőre is, azok nem jöttek. Namindegy. Lényeg, hogy sokkal jobb volt a dolog, mint arra számítottam. :-)

Amióta tanítok rendszeresen, egy pár dolog van, ami ,,zavar”.

Gondoltam leírok egy párat, hátha van valakinek ötlete.

1. Miért jár pár diákom magántanárhoz? Nem jól magyarázok? Nem érti? Vagy nem is érdekli, amit mondok?
2. Néha Szinte mindig látszik utólag egy dolgozaton, hogy azt az illető maga készítette-e, vagy használt segédeszközt hozzá.

Az 1-esre egyszerűen nincs ötletem. Ma kihívtam egyesével mindenkit a táblához, s megcsináltattam velük 1-1 feladatot, közben meg elmagyaráztam annak, aki kint volt, hogy hogy kell csinálni.
Ez működik is; de a többi hamarabb végez a feladattal, s elkezd partizni, ami meglehetősen csökkenti a kint levőnek is a koncentráló képességét.

A 2.-ra eddig nem tudtam mit tegyek, legutóbb úgy döntöttem, hogy újrairatom a dolgozatot (el is mondom, hogy miért, s hogy addig írjuk újra, amíg ez fennáll). Nem tudom, hogy ez használ-e hosszútávon, mindenesetre a másodiknál már nem puskáztak.

Van valami ötlet?

Lassan útjára indul a címbeli oldal. Írások, dolgozatok, egyebek. Lehet böngészni, nézelődni:

Ki kell találnom valami alternatív megoldást, ahogy osztályozom a diákjaimat. A dolgozat javítás egy horror. Baromi sok munka. Ezt soha nem gondoltam volna előtte.

Persze tudom, lehet gyorsan pipálni, meg aláhúzni, de az nem én vagyok. Ha már javítok, akkor rendesen átnézem, keresek még pontot itt-ott, s ez sok idő…