2009. május 19. 
kobakA facebook (azt olvasom az iwiwessel ellentétben) postaládámban találtam pár napja:
Jó napot, Tanár Úr. sikerült esetleg a matekot már kijavítania? Ha esetleg még a kettest sem értem el,legyen szives valami jó viccet az üzenet mellé csatolni:P Köszönöm:—-
…nem kellett viccet csatolni. :-)
2009. május 9. kobakFeltettem a flickr-re az osztálykirándulás első másfél napjának a képeit, s megdöbbentő statisztika fogadott:
Egy nap majdnem (csak meglesz…) kétezerszer nézték meg a képeimet. OK, 29 diák van az osztályban, de Nekik is sokat kellett azért ehhez kattintani. Mindenesetre örülök, ha valakinek tetszenek a képeim. :-)
A képek egyébként a szokásos helyen, illetve ebben az albumban.
Élménybeszámoló is következik hamarosan, a videók, meg a többi kép pedig lassan kúszik fel a világhálóra.
2009. április 8. kobakNos, a mai és a tegnapi nap összességében sikerrel pályázhatna az életem legpocsékabb egybefüggő két napjára. :-) Mindkettő alapvetően jól indult. Tegnap az iskolai gépemen (mert kaptam egy amd duron 800MHz-es nem mai pc-t) tettem egy próbát, s jauntyn telepíteni próbáltam az nvidia drivert. Onnantól kezdve fagyás a gdm indulásakor. Nomindegy…
Eztán átnyargaltam volt gimnáziumomba, ahol már lassan 8-9 éve rendszergazdai feladatokat látok el. A szervergép megadta magát. A szerveren egy kedves korai P4-es sorozatú PC-t kell érteni. Ez a gép szegény úgy tűnik nem akarta betölteni a tizedik életévét a szolgálatba, s tisztességgel nyugdíjba vonulni, ehelyett egyszerűen se kép, se hang elhalt. Diagnózis nincs. Táp OK, vinyó rendben, monitor fekete marad, vinyók nem pörögnek, annyi.
Új/régi gép beállít, vinyót betesz (gyenge próbálkozás, hátha feláll a rendszer), minden OK, de nincs hálózat. eth0 no such device. Ajjajj. Kernel fordítás, vagy újratelepítés. Kernelfordítás. Közben Oxinak igértem, hogy megyek Humlegrumble (nem tudom megjegyezni a nevüket) koncertre. Az legalább helyben van a Gödörben, ami előtt tömegek fetrengenek a meleg aszfalton, meg e fűben. Benn a koncerten elvétve egy-két ember. Kicsit gyanús, de üsse kavics, megnézzük. Hááát… alternatív koncert volt. Oxi elmesélte, hogy Gábor, az énekes utcazenészként tengeti napjait, de azóta két zenekara van, meg mivel kifehérített utcazenész, s adózott/zik, emiatt a belga állam havi ezer euró fizetést ad neki. Ez karrier.
A koncertről aztán leléptem még a vége előtt, vissza a suliba. Kernel fordítás behalt. Make menuconfig, ncurses-dev csomagot pendrive-on áthoztam másik gépről. Újra fakeroot make-kpkg kernel_imageVárakozás, fél 11, 11, ott hagyom a make-et, meg a gépet, s futás ki az utolsó buszhoz.
Itthon. Borit ma még nem láttam. Hiányzik. Zsófi megvárt, szeretem, megért, s köszönöm. Fürdés, alvás.
Másnap. Reggel próbaérettségi matekból. Megnézegettük, hogy minden rendben. Lezajlott. Eközben futótűzként terjed a hír, hogy tűzriadó lesz. Mikor? Senki se tudja, de mindenki várja. 13:10. Hurrá, 13:15-ig tanítok, de ha egyben tartom az utolsó két órát, akkor 13:00-kor már végeztem is. Pfff. Nonembaj. Ez egy ilyen nap.
Benti gépen ubuntu helyett debian lenny mászik fel. Tisztább, szárazabb érzés újra debiant telepíteni. Aztán tanítás után irány a Deák Tér. Kernel fordítás megint behalt. Türelmem végéhez közelít, új telepítés. Megtörténik, van hálózat, lighty, postfix konfig, squid start, s userek átmásolása. Majdnem minden működik, még egy MySQL visszamentés van hátra, de azt már itthonról is meg tudom csinálni. Siker! Tulajdonképpen egy jó nap. Egy ismerőshöz kell még elugranom, aztán Borit összeszedni a nagymamánál.
Kocsiba beszállás, Márvány utca, piros lámpa, hatalmas csattanás:
Ez a nap mégsem annyira jó. Most itthon, holnap szervíz. Mi volt, ki volt, nem tudom. Senki nem látott senkit. Érthetetlen. A magától betörő ablak teória pedig szintén elég fura.
2009. március 23. kobakMost jövök egy értekezletről, ahol több kolléga mondta, hogy a gyerekekről nem szabad jót feltételezni. Mindez annak kapcsán hangzott el, amikor sokadjára felvetettem, hogy a naplót a gyerekek hozzák magukkal órára. Nem, a gyerek az csal. Átírja, beírja a jegyet, rosszat tesz. – Hangzott a válasz. NEM!
Ha azt várjuk a diáktól, hogy jót tegyen, akkor jót fog tenni, ha pedig mi bélyegezzük meg azzal, hogy rosszat tesz, akkor annak fog megfelelni. Az iskola pedig a jóra kellene, hogy neveljen, azaz feltételezzünk jót mindenkiről. Ha később erre rácáfol, az más kérdés. Az is természetes, hogy aggályaink vannak bizonyos gyermekekkel kapcsolatban, de adjunk Nekik is esélyt, hogy bebizonyíthassák képesek a jóra!
Amint a gondolkodásom etéren megváltozik, állok fel, s más szakmát keresek. Figyelmeztessetek, ha így lenne! Köszönöm.
2009. március 18. kobakAz osztályfőnöki munka segítője és megkeserítője. Most összesítettem kicsit késve a februári hiányzásokat. És ismét kicsit morcos lettem, amikor elém kerültek a kis négyzetek:
Namost, tudni kell, hogy régen volt késés (első 5 percében megjelent az órának) és igazolatlan (5 percen túl érkezett, vagy egyáltalán nem, s nem hozott igazolást) óra. Három késésből igazolatlan óra lett. Ma pedig minden egyes késő tanuló esetében be kell vezetni, hogy hány percet késett. Eztán az osztályfőnök kerül abba a szerencsés helyzetben minden hónap végén, hogy összeadogathatja a késések minden egyes percét. Ez jó móka, de egy kis négyzetbe kell beférnie a késéseknek, meg az igazolatlan óráknak is. Ez viszont, mint fent is látszik embert próbáló feladat.
Nem éppen a szépírásomról vagyok híres, de ha valaki gyöngybetűkkel ír, annak is össze kell kapnia magát, hogy beférjenek a számok a megfelelő helyekre.
2009 van, a késéses rendelet már régen (tudja valaki pontosan? 1994, 20. § (8) -ben) megszületett, hahó odafent, nem lehetne esetleg olyan naplót gyártatni, amibe ezt rendesen vezetni lehet? Köszönöm.
Ilyenkor elgondolkozik a tanár, hogy egy szép új világban a jegyek, késések, s minden egy nagy iskolai számítógépes rendszerben kerülnek adminisztrálásra, s gyorsan ráébred, hogy ez még bizony várat magára…
2009. február 15. kobakAmikor a motiválatlanságról írtam, akkor többek hozzászólásában előfordult, hogy milyen hasznos lenne, ha érdekes, csoportmunkás órák lennének az iskolában, s nem csak száraz, unalmas tanórák. Most pénteken, a Jedi Mind Tricks koncert másnapján egy olyan felkérést kaptam, hogy tartsak bemutató órát a matek munkaközösségnek.
A tizenegyedikes (normál értelemben tizedik, mert egy nulladik, nyelvanulós évvel kezdtek) osztályommal a középponti és kerületi szögek témakörét fejeztük be, s belenéztünk már a trigonometriába is. Mivel előző este hajnalig fotóztam, adta magát a feladat, amit meg kellett oldaniuk:
Van egy 50mm-es objektívem, számolják ki, hogy a tanteremben le lehet-e vele fotózni a teljes csoportot, s ha igen, akkor hogyan álljon fel a csoport, s hova álljon a fotós.
Mielőtt belevágtunk a feladat kivitelezésébe, csoportokba osztottam őket véletlenszerűen. Eztán a wikipedia látószögekről szóló szócikkét kinyomtattam, s odaadtam nekik. Vittem be két nagy szögmérőt, ha esetleg kell nekik szög, vagy távolság mérésre.
Az első óra végén mindegyik csoport beszámolt róla, hogy mire jutott, másnap pedig bevittem a fényképezőgépemet, s mindegyik csoport kipróbálhatta, hogy amit kiszámolt, az tényleg működik-e a valóságban.
A következő videót az órán készítettem:
Sajnos az iMovie (HD és 08 van a gépemen) nem igazán szereti a D90 videóit, így nem vacakoltam sokat az összevágással.
Az elékészült képeket pedig feltettem az indafotóra:
Nagyon szeretem a modellezéses órákat, de még nekem is tanulnom kell sokat hozzá. Illetve azt is nagyon fontos megjegyezni, hogy csak modellezéses órákat tartani nem lehet, mert nem tanulnak meg semmit, de egy-egy témakör lezárásaképpen nagyon hasznos tud lenni egy ilyen óra.
2009. február 6. kobakNem szokásom a címbeli szavak használata, a leírása pedig még kevésbé. Sajnos a mai osztályfőnöki órám után azonban ki kell írnom magamból az “élményeket”. Ma délután tekintettük meg a Rightous Kill című filmet Zsuzsival, ahol Al Pacino is ezt mondta: jót tesz az embernek, ha kiírja magából a dolgokat. Ő 14 embert ölt meg a filmben. Én nem tervezek egyet sem. :-)
Sajnos azt kellett megállapítanom, hogy a mai 15-16 éves korosztály abszolút nem motivált abban, hogy tanuljon. Konkrétan leszarják a tanulást. Sajnos nem tudok finomabban fogalmazni. Az iskola melegedni jó, eltöltik az időt, a tanár bohózkodik, de eszük ágában sincs a szükségesnél többet kihozni magukból. Néha még annyit se.
A baj nem csak ez. Nem kell szeretni tanulni, nem kell, hogy mindenkit minden érdekeljen. Engem se motivált az iskolábajárás. Örültem a szünetnek, s utáltam korán kelni. De voltak dolgok, amik érdekeltek. És azokkal foglalkoztam. Nem izgatott az irodalom, nyelvtan, sem pedig a történelem óra, amit az osztályfőnököm kiválóan látott is, azonban ez abban nyilvánult meg, hogy általában 4-est kaptam ezekből. Magyarul minimálisat hoztam az adott tárgyakból. A minimális pedig nem az épp nem bukom meg, hanem azt jelenti, hogy nem a maximumra törekedtem.
Ami leginkább elkeserít sok diáknál, hogy nincs, ami érdekelje, ami motiválja. És ez borzalmas. Sikk hülyének lenni, s sokan büszkék arra, hogyha nem tudnak valamit. Ez normális?!
Elkeserítő, hogy sokaknak nincsenek céljaik, legfeljebb az, hogy “gazdag legyek”. A hogyanról még ők se nagyon gondolkoztak. Továbbmegyek. Nem tudnak csapatban játszani. Sajnos a 15-16 éves diákok valahogy úgy lettek szocializálva, hogy mindenki magányos harcos. Csak a saját pecsenyéjét sütögeti. Ez pedig tovább ront a helyzeten.
Tanulság, hogy valami hiba van a mai magyar oktatásban, amit sürgősen orvosolni kellene, mert nagy bajok lesznek. A gyerekeket pedig olyan fiatalon, amikor csak lehet, el kell vinni, be kell iratni valamilyen csapatsportra (menjetek frizbizni!), hogy megtanuljon csapatban játszani. Jó reggelt!
Mondjatok okosat, hogyan lehetne motiválni a diákjaimat? Nekem van ma rossz napom, vagy tényleg ilyen rossz a helyzet? Csak nálunk van jelen ez a probléma, vagy ez valami országos, esetleg globális baj?
2009. január 30. kobakPéntek délután elvittem az osztályomat az ability parkba. Ez az a hely, ahol lehetőség van egy picit kipróbálni, milyen lehet valamilyen fogyatékkal élni. Ki lehet próbálni a kerekesszéket:
Voltunk a sötétszobában (itt tényleg vaksötét volt), tanultunk kis jelbeszédet, próbáltunk olvasni Braille írást és még sok egyéb érdekes játék során tapasztalhattuk meg, hogy akinek valamiben kevesebb jutott, az másban mennyivel sokkal több, ügyesebb.
Képek az indafotón (sajnos elég gyengék, mert nem volt nálam vaku, sötét volt, s nem akartam iso800 fölé menni):
2008. december 1. kobakTorokfájósan itthon. Szegény diákjaim nem tudtak témazárókat írni ma. Gondolom ők is nagyon sajnálják, hogy belázasodtam. :-)
2008. október 8. kobakModellezési feladat. Erről szól a LEMA project. Ebben az egészben pedig nyakig benne vagyok. Úgyhogy ideje is írnom ide egy rövid összefoglalót, főleg, mert most hétvégén volt az első tanártovábbképzés utolsó alkalma. Részvételem a prjektben elég fura. Az anyagok fordításától a fényképek készítésén át egészen a magyar weboldal létrehozásáig mindenben benne voltam.
A weben a dolog egyelőre nem túl erős, mondhatni még tartalommentes szinte, de remélem hamarosan összeül a magyar rész, s kitaláljuk, milyen tartalom kerüljön az oldalra.
A sok rizsa után pedig a lényeg, mi is ez az egész LEMA projekt, mi a fene az a modellezési feladat? A lényeg, hogy a matematika óra ne csak 3x=log10 típusú egyenletekből álljon, amikre egyébként szükség van, hanem oldjunk meg életszerű példákat is!
Meg kell mutatni a diákoknakk, hogy a matematika használható, ráadásul értelmes dolgokra is. Meg kell mutatni a tanulóknak, hogy egy átlagos kérdésre nemhogy nem egy szép kerek egész szám a megoldás, de lehet, hogy nem is csak egy jó megoldás van, vagy lehet, hogy nincs is. Sajnos az ilyen jellegű gondolkodás csak nagyon minimális szinten van jelen a matematika órán Magyarországon.
Miért most írok erről? Mert mostanra jutottam én is oda, hogy elkezdtem modellezési feldatot csináltatni a diákjaimmal. Nem mondanám sikeresnek az első próbálkozást, sőt talán egyike volt a valaha tartott legbénább óráimnak. A dolog nekem is új, új szemléletet feltételez, új gondolkodást igényel, új tanítási módszerekre van szükség. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy megéri. A diákok már az iskolán kívül is, de ha kikerülnek onnan, akkor szinte csak nyitott kérdésekkel fognak találkozni.
Mai órán a teremfestésre fordítandó pénzösszeg meghatározása volt a feladat. Ugye milyen egyszerű kérdés, s elsőre talán nem is a matematika ugrana be mindenkinek. Pedig a feladat tökéletesen alkalmas matek órán való megoldásra. Először le kell mérni, ki kell számolni a lefestendő területet, aztán ki kell találni milyen festéket használjunk, az mennyibe kerül, s mennyi kell belőle, hány ecset, guriga, takarófólia, stb. kell az egészre. Ugye mennyire nem egyszerű mindezeket összeszedni, kiszámolni?
Egy-egy modellezési órán megtanulnak a diákok csoportokban dolgozni. Nem titokban a másikét nézni, hanem együtt, közösen dolgozni, megosztani a teendőket. Később pedig pont erre lesz szükségük, ha elmennek valahova dolgozni.
A mai világban már nincsenek polihisztorok, sőt már lassan az egyes tudományterületek is feldarabolódnak kisebb és kisebb területekre, mert a rengeteg tudásanyag, amit mostanra felhalmoztunk lehetetlen, hogy egy koponyába mind beférjen. Tehát a legfontosabb, mindamellett, hogy valaki a saját érdeklődésikörében elmélyedjen, hogy tisztában legyen a másik értékeivel, s tudjon, merjen segítséget kérni, fogadja el, s ismerje fel a saját hiányosságait, s a másik ember értékét!
hron84: Az lenne a legjobb, ha lenne valami, ami sutiben meg tudna jegyezni, hogy mit preferalsz, akkor eleg lenne...
morcosmacko: Sok szerencsét hozzá!
kobak: Hova? Miről beszélünk? :) kobak: Egyetértek, egyelőre úgy van megcsinálva, hogy a belépett felhasználóknak minden OK, a nem...
llaci: Szia ! Regiztem már 2 hónapja lécci küldj 1 jelszót. köszi llaci
Mefi: A jobb klikk tiltása mondjuk a hirdetéseknél is nagyobb ördög, szerintem a web használhatósági elveit...
GK: Igen, szerintem is így van. Az Internetben pont az (volt) a jó, hogy bárki bárki dolgait használhatta, hozzá...
mcgyver: és itt hol lehet regisztrálni? :) kobak: Ezt nem ismertem. Köszönöm. :)
