2011. január 25. 
kobak
Miért Nexus One, miért nem Desire Z, HD, Milestone 2, vagy bármi más? Röviden, mert tetszik ez a telefon.
Remekül kézre áll. Pont megfelelő a mérete. Nekem a telefon méret 4”-ban befejeződik, 4 felett már túl nagynak érzem a kütyüt. Ez tudom, hogy szubjektív, mint ahogy a döntésem is, hogy miért vettem magamnak egy “régi” (1 éves) telefont. Főleg ugyebár, most, hogy itt az utód a Nexus S személyében.
A dolog nagyon egyszerű, aranyáron mérik még a Nexus S-t. Nagyjából egy árban van a konkurens iPhone 4-el. A Nexus One és az S viszonya mind árban, mint tudásban nagyjából az iPhone 3gs és a 4-hez hasonlítható.
A telefon pedig egy eszköz, nem pedig ékszer, amit vitrinben tárolunk. Egy kétszázezres telefont már nem biztos, hogy olyan nyugodtan hordanék magammal mindenhova. Azt már félteném mindentől. Ezt is féltem, de talán nem annyira.
Miért nem vártam a két-három-négy-x magos 3D gyorsított, hajtogatható telefonra? Mert nekem ez tökéletesen elegendő. Persze gadget őrültként igen, felmerült bennem, hogy mikor lépek majd tovább, de egyelőre nem érzem, hogy bármiben is korlátozna a Nexus One, sőt! Igen, vehettem volna HTC Desire-t, hiszen az ugyanaz (majdnem). Azért nem azt vettem, mert a Google Nexus telefonok nekem megjelenésük óta misztikusak, különlegesek, s titkon mindig vágytam egyre. :) És most ez beteljesült. (Tudom, ez kicsit gyerekes, de akkoris)
És akkor pontokba szedve a jóságok és a rosszaságok.
Jóságok:
- jó formájú, strapabíró jószág
- 3.7” AMOLED/slcd (nem tudom melyik van benne, de messze szebb, mint a Magic volt :)) kijelző
- nagy közösség, sok friss ROM
- 800×400 felbontás (320×480 -ról érkeztem)
- Stock Androiddal jön, OTA frissítések, nincs sense, motoblur, egyéb csicsa (ezekkel valamiért sose tudtam igazán megbarátkozni), ráadásul elsők között kapja a frissítéseket
- gyárilag könnyen rootolható (erről később)
- Nem tömegtelefon
Rossza(ságo)k:
- hardware gombok hiánya. Ezt meg kell szoknom. Magicen mindenre volt gomb.
- Kamera nem túl jó (főleg az X10 és a DHD telefonok után), de nekem épp elég. Ilyen képeket csinál (a legfrissebb három a bejegyzés írásának pillanatában).
Mai kép a telefonnal
A telefont kézbevéve, máris jelezte, hogy itt a FRG83D frissítés, amit telepítettem is rögvest. Majd elindultam megkeresni az ideális Rootolási megoldást. Elsőnek a SuperOneClick segítségével gyorsan rootoltam a telefont. Sajnos ez nem volt tökéletes, mert a BusyBox installal voltam bajaim, így a remek z4root app segítségével megoldottam a problémát, így már a busybox is felkerült.
Így a Titanium Backup nevű remek app már jó szolgálatot téve gond nélkül végezte a dolgát. Sosem árt biztonságban tudni az embernek a telefonja minden adatát, nomeg a régi telefonról az újra költözésben is nagy segítség volt.
Végül azonban nem bírtam ki, hogy ne tegyek saját recovery image-et. A választásom Amon Ra remek 2.0-ás Recoveryjére esett. Egyébként a Google tulajdonképpen teljesen jól használható Recoveryt tett a telefonra, csak Amon Ra verziója annál sokkal többet tud. Az eredetivel update.zip feltolható, azaz kiválóan alkalmas a frissítésre, a Custom változat viszont hozza a tőle megszokottat, particionálhatunk, mountolható az SD kártya, telepíthető bármilyen image, nandroid backup, stb.
Most azért kicsit előreszaladtam. A Recovery cseréhez ki kell nyitni a telefont (unlock the bootloader). Ez egy parancs, de utána nincs visszaút. Erre figyelmeztet is a telefon. Ez látható az írás felett.
A parancs, amivel ez elérhető:
fastboot-mac oem unlock (értelemszerűen fastboot-linux linuxon, stb.)
Majd a Recovery image után a Modaco csapat Superbootját telepítettem. Így felkerült a busybox, Superuser, s minden tökéletes.
Egyelőre nem tértem még át másik romra, kiváló a gyári (rootolva). Az igért 2.2.2 még nem érkezett meg, a 2.3-mal meg még szemezek, de tulajdonképpen jól megvagyok még a 2.2.x -el + gingerbread billentyűzettel.
A bejegyzés megjelent az androidportálon (is).
