kobak pont orgapa, tanár, s még normális(?) :-)

Ákosék Anikójának keresztelőjére indulunk Erdingbe. Most is megnézzük majd a kecskéket:

A video egy éves, de még mindig egyik legkedvesebb felvételem Boriról.

Holnap reggel 6-kor indulok Békéscsabára a A matematikaoktatás jelene és jövője konferenciára, ahol PhD hallgatói karrierem első "előadását" tartom majd.

Izgulok, aggódom egy picit, de jó lesz. Ja, a programban szereplő Korem Balázs¹ én vagyok, csak el lettem írva. :-) Jeleztem is a szervezők felé.

1. remélem mire olvassátok már Koren Balázs szerepel helyesen ↩

Feltettem a flickr-re az osztálykirándulás első másfél napjának a képeit, s megdöbbentő statisztika fogadott:

Egy nap majdnem (csak meglesz...) kétezerszer nézték meg a képeimet. OK, 29 diák van az osztályban, de Nekik is sokat kellett azért ehhez kattintani. Mindenesetre örülök, ha valakinek tetszenek a képeim. :-)

A képek egyébként a szokásos helyen, illetve ebben az albumban.

Élménybeszámoló is következik hamarosan, a videók, meg a többi kép pedig lassan kúszik fel a világhálóra.

Vicces, amikor az ember azt képzeli, hogy mindenre képes, s neki mindent szabad. Mindezt büntetlenül. Haha. Most nevetek, s amikor ezt írom, akkor épp az ágyban fekszem, 39 fokos lázzal, fejfájással, betegen. Nem, nekem se megy. Az elmúlt pár napban síelés előtt halálra hajszoltam magam, 3-4 órákat aludtam, s amikor első két nap erre kvázi rásíeltem, akkor harmadnapra azt mondta a szervezetem, hogy egy frászt. Nem fogsz te engem teljesen kiszipolyozni, maradj csak szépen otthon, s pihenj! Olyat úgyse nagyon csináltál az elmúlt pár hétben.

Nos valahogy így alakult, hogy újra rá kellett jönnöm, hogy határok között mozgok. Határok vannak, amik kötnek. Mit vesztettem a mindent akarok, most és azonnal hozzáállással? A legpocsékabb időben (najó, nem sütött a nap, s fújt a szél, de azért fél méteres porhóba húztam csíkokat elsőként) csúsztam, s amikor a nagy hó leesett, akkor se tudtam a seggemen ülni, hanem mentem, s jól megfáztam.

Ha az első két nap nem kapkodok, akkor a nagy hóesés után méteres porhóban csúszhattam volna három napig napsütésben. Aki pedig valaha snowboardon állt életében tudja, hogy ez mit jelent.

És kit hibáztathatok ezért? Magamat. Igen, az én saját butaságomról van szó. És nem először.

Ez a bejegyzés igazából magamnak szól. Ha elolvasod, s találsz Magadra vonatkozó gondolatokat benne, akkor remélem Te is megtanulod egy életre, hogy lehet hülyeségeket csinálni (kell is :-)), de hosszútávon számolni kell a következményekkel is sajnos.

Az évváltást nagy örömömre ismét Ausztria (éppen akkor) nem annyira havas hegyei között aludtuk át. Lassan felpakoltam az ott készült képeket és videókat a megfelelő oldalakra, aki a fotolog feedjére fel van iratkozva, az már láthatta a csikszem által fake-nek titulált egyik kedvenc képemet:

Pár képet feltettem a flickr albumba, s egy videót is felpakoltam a vimeóra, íme:

Ismét mindenki előtt a lehetőség, hogy HD minőségben is megtekintse a felhős-napos Dachstein hegység csúcsait a vimeón. Kattintsatok nagyot a videóra!

A sok megfelelő mennyiségű hó mellett azonban még egy nagy élményben lehetett részem, ez pedig a világ legerősebb sörének a megkostolása volt. 14%-os alkoholtartalmával a Samichlaus a Guiness rekordtartó alkoholtartalomban. Ennek ellenére, vagy emellett kellemes sört sikerült az eggenbergi sörfőzőknek alkotnia.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, s nem hiányzott a hajnali órára kelés. :-)

Előkerestem a tavaly szilveszteri tűzijátékos képet, s beteszem ide Nektek gyönyörködni. Eközben elmesélem, hogy holnaptól január első munkanapjáig nem leszünk itthon.

Boldog új évet Mindenkinek!