Mikor ezt a bejegyzést írom, éppen a SÁV¹ szerelvényén utazom Göteborg városából fel Karlstadba. A vonat makulátlan, kényelmes, tiszta. Elővenni a laptopot, otthagyni az asztalon, amíg kimegyek a mellékhelyiségbe nem kell félni. Avonatjegyek névreszólnak, a kalauz kedves, normális (nem túlárazott) büfé van a vonaton. A mellékhelyiség tiszta, illatos(!), van wc papír, mozgássérült barát, víz, szappan, stb. Nem ehhez szokott az ember a MÁV szerelvényein sajnos.

Viszont Wifinek nyoma sincsen. Se fizetős, se ingyenes formában. Egyébként Svédországban nem olyan egyszerű internetet találni. Ezt a négy napos kint tartózkodás esetén említem, mert egy félévre remek kínálatokkal bombáztak a Telia márkaboltban. Nem néztem végig a többi szolgáltató kínálatát, mert reményeim szerint Karlstadban a hotelben is, s a konferencia helyszínén is lesz internet. Ha más nem, az EU legjobb projektje az Eduroam hálózat.
Nem először vagyok Svédországba, mivel Zsófit családi szálak kötik ide, így nagyjából (két)évente el szoktunk látogatni megnézni Göteborg nevezetességeit. Épp most számolgattuk, hogy melyik gyermek hányszor járt már itt.

És amikor ezt a bejegyzést a TextMate editorba írom, s nem közvetlen a blog admin felületén, akkor eszembe jut Észtország. Ahol minden buszon, vonaton, étteremben, stb. wifi van, s remekül használható szélessávú net. Egyébként aki teheti látogasson el egy hosszú hétvégére Észtországba. Tallinn gyönyörű, de árai nagyjából európai szintűek. Ha azonban elhagyjátok a fővárost, akkor a kis városokban kedvesek, s pl. Tartuban olyan kétfogásos ebédet lehet enni 5 euróért, hogy még vacsorára is csomagolhattok magatoknak.

Vissza azonban Svédországba! Azért is, mert vicces módon a repülőn kifele a Foursquare-nek köszönhetően kiderült, hogy ktamas is ugyanazzal a hajnali Wizz géppel repült ki Göteborgba, mint mi. Azzal a különbséggel, hogy Ő hosszabb időre tervezte a maradását 4 napnál. Érdemes lesz követni a blogját a kalandjairól Göteborgban.

Ha már repólő, akkor hadd jegyezzem meg, hogy utazásunkhoz a részben(?) magyar WizzAir légotársaságot használtuk. A jegyeket hál’Istennek még 2012-ben vettük meg. Ha nem így tettünk volna, közel háromszor annyit fizettünk volna az ötünk jegyéért (igen, sikerült a szinte ingyen jegyeket megvenni). S nem is tudok szó nélkül elmenni a légitársaság 2013-ban bevezetett korlátozásai mellett.

• 2012-ben nem számoltak fel extra költséget (2000 Ft) foglalásonként, ha Wizz kártyával tette azt az ember. Igen, emiatt ki is váltottam egy ilyet. Ez azonban 2013-tól már nem ingyenes, hanem “csak olcsóbb”. Ez 400 Ft kedvezményt jelent. Köszönjük!
• A kézipoggyász esetében két fajta kézipoggyászt állapítottak meg. Az egyik a kis méretű kézipoggyász. Ezt úgy fordítom le a magamfajta emberek számára, hogy ez az a méretű táska, amibe nem tudsz laptopot tenni. Amibe viszont már belefér a laptop, s ami befér abba az idióta keretbe, na azért már fizetni is kell.
• Nem konkrét 2013-mas változás, de azért ide kívánkozik. Régebben még voltak napközbeni járatok. Ezek mostanra teljesen eltüntek. Egyre kevésbé vagyok rugalmas a reggel 4-re kimenni a repülőtérre történetben.

Viszont azt továbbra is pozitívumként ismerem el náluk, hogy ha két év alatti gyermekkel utazol, akkor prioritásos utasként kezelnek. Legalábbis a budapesti földi személyzet.

Misi élvezte a repülést, az ölemben állva csapkodta az eblekot, s hangosan hahotázott, majd kidölt, s végigfeküdt(!) a combomon, s úgy aludta végig az út hátralevő részének nagyját. Amikor pedig megéhezedt, visszaugrott a mamához.

A vonat pedig lassan begurul Karlstad állomásra. Én leszálláshoz készülődök, a laptop fedele csukódik. Sziasztok, majd folytatjuk!

1. Svéd Állami Vasutak