Ákosék Anikójának keresztelőjére indulunk Erdingbe. Most is megnézzük majd a kecskéket:
A video egy éves, de még mindig egyik legkedvesebb felvételem Boriról.
Ákosék Anikójának keresztelőjére indulunk Erdingbe. Most is megnézzük majd a kecskéket:
A video egy éves, de még mindig egyik legkedvesebb felvételem Boriról.
Már jó ideje hangos a magyar online blogvilág arra fogékony része, hogy RMS (Richard Matthew Stallman) Budapestre látogat. Hamarosan a második menet következik, amikor mindeki beszámolókat ír az eseményről. Ez a bejegyzés ennek a második hullámnak a része.
Stallman első ránézésre egy hajléktalan, vagy egy hippi látszatát kelti. Ebből a hajléktalan cimke nagyon gyorsan felejtendő, a hippi viszont továbbra is érvényben marad.
Stallman nevéhez köthető a Free Software Foundation, a Defective by Design, illetve a GNU. A szabad szoftver, s az emberi szabadság harcos védelmezője. RMS minden alkalommal kiemeli, s megkülönbözteti az ingyenes és a szabad szoftvert. Ezenkívül egy újabb skatulyában tartja az opensource programokat.
A szabad szoftver lényege, hogy az embereknek semmilyen kompromisszumot nem kell kötniük a használatuk közben. A programmal együtt hozzáférhető a forrás is, s így ha változtatnánk valamin, akkor lehetőségünk van arra.
Ami eztán érdekes volt az az iskolákra vonatkozó megjegyzése, miszerint az oktatásban csak free software használható:
A dologgal egyébként egyetértek, ezért is van a Deák Téren, amióta rendszergazda vagyok linux a gépterem minden egyes számítógépén.
Ezutána copyright történelmi áttekintése következett, s felvázolta, hogy a copyright jelenlegi helyzetben nincs rendben a világban. És ezen változtatni kell. Ennek a részleteit biztosan leírja majd Kelt az Origó techbázis rovatában, így most nem mennék bele ennek ecsetelésébe. Részletes összefoglaló az eseményről itt.
A kérdésrovat végén pedig valaki feltette a kérdést, hogy elénekelne-e. A válasz igen volt, én meg igyekeztem gyorsan újra előkapni a kamerát, hogy rögzíthessem. Az eleje lemaradt, meg kicsit félre van fókuszálva, de énekel. :-)
Képek az eseményről pedig ebben a flickr setben.
Majd egyszer, ha sok időm lesz belemegyek abba a gondolatmenetbe, hogy RMS előadásának meghallgatása után hogy képzelem, hogy iPodot hallgatva apple gépen írom ezt a bejegyzést, s a képeket, s videókat nem saját szerveren tárolom. :-)
Ha már szó volt a Spottr.hu oldalon a videós dslr-ekről, gondoltam feszegetem egy kicsit a masina határait. Felvettem egy 5 perces HD videót (ez a hosszúsági limit) ma, ahogy Bori szaladgált fel-alá a lakásban, s rendezkedik. A video a bejegyzés végén látható. Vágatlan, 5 perc egyenesen a memóriakártyáról.
A végeredmény 762.4MB -ban tárolt 5 perces anyag. A minőség nem tökéletes. Az én kezem meg nem atomstabil, autofókusz ugyebár ismert, hogy videózás közben nincs. A felvétel közben én pedig nem tekergettem semmit. :-)
A viddler előtt le a kalappal, mert szó nélkül elfogadta az iménti fájlméretet, s feltöltés után 10 perccel már meg is jelent a librarymban. Így ha éppen HD minőségi überlejátszófunkcióra vágyom, akkor megy a vimeóra heti max egyszer, egyébként marad a viddler továbbra is a kedvenc.
Ja, ez az egyik első olyan felvétel, amin hallható a hangom. Utálok felvétel közben beszélni, mert borzasztónak hallik a hangom. :-)
A sízni szót még gimnáziumban tanultam meg, mert állítólag a síelni nem helyes. Pedig mennyivel jobban hangzik. Nomindegy. A blog videobloggá alakul lassan, de a tegnapi két felvétel szerintem fergeteges lett, így megosztom Veletek is. Az Öregnéne őzikéjét tegnap láthattátok, ma azt mutatom meg, amikor Bori tegnap felpróbálta Zsuzsi frissen vásárolt snowblade-jét:
Bori mesél:
1:05 őőőzgidácska :-D
Ákoséktól nem messze van egy mini vadaspark. Itt sok időt eltöltöttünk kecskék simogatásával, etetésével, vagy éppen a kecskék elől való meneküléssel. Bori első találkozását a kecskékkel Ákos videón is megörökítette:
A zenei aláfestést a Sublime zenekarnak köszönjük.
Jó a beta habari, ami igazából alpha, mert beta verziók a stabil kiadások, vagymi. Tetszik, de pl. amikor egy újabb videót akartam beszúrni a holnaptól otthon bejegyzéshez, akkor törölte azt. Pfff #!?$
Nos, akkor ide beteszem az északi torony legyőzése videót:
Itt ülök Ákosék nappalijában, s lógok az internetjükön. Zsófi és Bori sétálnak, Eva dolgozik, Ákos lassan hazafele tart a munkából. Nonem azért írom ezt, mert egy hétig így teltek a napjaink, hanem, hogy érzékeltessem, miért jut most időm megosztani Veletek az elmúlt pár nap eseményét, még mielőtt ténylegesen hazaértünk volna.
Valamikor 23-án délelőtt indultunk ki Nürnbergbe, ahol a budavári evangélikus gyülekezet és a nürnbergi St. Sebald gyülekezet testvérkapcsolatának 25 éves évfordulóját ünnepeltük. A dologba úgy kerülök bele, hogy kb 5 éven át én voltam ennek az egyik intézője. Nagyon szerettem csinálni, s így meghívtak az eseményre. Mi pedig kihasználva, hogy Eva és Ákos is átjöttek Nürnbergbe a hétvégére kimentünk családostól, s Náluk laktunk.
Október 24-én volt Bori lányunk 2 éves, volt kis torta, ünneplés, sok ajándék, nagy öröm.
A sok megemlékezés között volt alkalom egy igazán érdekes dologban is részt venni, ez pedig a St. Sebald templom északi tornyának az állványzatának megmászása volt. Ha csak megmászás lett volna, akkor nem lett volna talán annyira parás, de egy lifttel mentünk fel, amin félúttól kezdve kikapcsoltam a kamerát, s leguggolva kapaszkodtam három kézzel. Összeszorított foggal azonban kibírtam, hogy ne szóljak, hogy álljunk meg. Igen, tériszonyom van. Azonban az a véleményem, hogy ezt trenírozni kell, s akkor elmúlik. Az orvosok nem tudom, hogy egyetértenek-e ezzel, nem is érdekel, működik. 5 perc múlva már kapaszkodás nélkül mászkáltam az állványzaton. Aki járt már Nürnbergben az tudja, hogy a Sebald északi tornya valahogy mindig benne van a képben, ha az ember a várat akarja fotózni. Nos, az északi toronyból viszont nincs. :-)
További képek a flickr setben. Sajnos az igazán jó képek Zsuzsi gépében vannak, azt viszont valaki elemelte…
Vasárnap aztán átjöttünk a kedvenc söröm hazájába, Erdingbe, Eva és Ákos új otthonába. Képek, videók, beszámolók innen is hamarosan. Holnap reggel pedig újra útnak indulunk. Immáron hazafelé.