zenehallgatás 2012-ben

Érdekes, hogyan alakulnak át zenehallgatási szokásaink. Kezdetekkor kazettákat (bakelit nálam nem volt komoly korszak) gyüjtöttünk, vásároltunk, másoltunk. Aztán érkezett a CD, s elképesztő gyüjteményt halmoztunk fel belőle. Mostanra azonban a CD felett is eljárt az idő.

A zenehallgatás is egy evolúciós folyamaton halad át. Ebben persze a bakelit lemezek nehezen illeszthetők be, hiszen rmek minőséget adtak, s a zeneszámok közötti váltás is tökéletesen megoldott volt. A bakelit a hordozhatóság terén bizonyult kevésnek. A kazetta hordozható volt, minősége nem volt rossz, de aki még hallgatott magnó kazettát, az tudja, hogy a problémát sokkal inkább az okozta, hogy a zenehallgatást lineárissá tette. Egy kazettát az elejétől a végéig hallgatott az ember, egy számot átugrani egy albumon ide-oda tekergetéssel volt csak lehetséges. A Walkman időszak a Sony aranykora volt.

Aztán érkeztek a CD-k, amik jó minőséget, a hordozhatóságot és a szabad lejátszást is lehetővé tették. Boldogság, békesség, de az idő nem állt meg. A számítógépek terjedésével, s egyre kisebbé és halkabbáigen, nekem volt még olyan PC-m, amiben 3-4 ventillátor végezte a hűtést, s a szomszéd szobában is hangosabban kellett beszélni, hogy minden szó érthetően továbbadásra kerüljön. válásával egyenesen jelentkezett az igény a számítógépes zenehallgatásra.

Ez eleinte megoldott volt a CD-ROM meghajtókba helyezett CD-k segítségével, de aztán rájött mindenki, hogy egyrészt zavaró, hogy pörög a CD, másrészt mennyivel praktikusabb, ha minden zenénk egy kattintással elérhető.

Az eddigi folyamatban ez az a pillanat, amikor minden megváltozott. A bakelittől a CD-ig a folyamat követhető, a zeneipar számára jól kezelhető volt. A zenék számítógépen való megjelenése azonban kezelhetetlenné tette a rendszert. Már nem csak a szomszédok, osztálytársak tudtak egymással zenét cserélni, hanem mindenki az Internet segítségével. Küszöbön volt egy olyan katasztrofa, amire későn, s rosszul reagált a zeneipar.

Ahogyan befogadták a kazettát, s a CD-t, álltak ellen az MP3, s egyéb formátumban terjedő zenéknek. Az Apple volt akik leghamarabb felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, s az iPod család a világ egyik legsikeresebb cégévé tette a cupertinoi vállalkozást.

Az Apple aztán továbbgondolta, s teljes zeneboltot épített az iPod, iTunes köré. A folytatását ismerjük a sikertörténetnek. Azonban mára már ezen is túlléptünk egy kicsit. Legalábbis azt látom, hogy már nem a letöltés, vásárlás a jövő.

Ahogy lassan eltűnnek polcokról a CD-k a kazetták, hifi tornyokérettségi után vettem, azóta megvan, de már szinte nem is használjuk., úgy kezdenek a háttértárakról a felhőbe költözni a zenéink.

Ez a folyamat is teljesen érthető. Egyrészt elképesztő helyet tudnak elfoglalni a zenék a háttértárolóinkon, másrészt mára már sokan rendelkeznek zenehallgatásra alkalmas telefonnal, iPoddal, számítógéppel, esetleg többel is (otthon, iroda, stb.). Azzal, hogy a zenék a felhőbe költöznek, minden eszközön elérhetővé válnak, nem kell naphosszat másolgatni azokat.

Valahol ezen a ponton lépett be egy új szolgáltatás az emberek életébe, ez pedig az online zenehallgatás, “rádiózás”. A Spotify úttörő volt a területen, a Deezer nemrég itthonra is elhozta a szolgáltatást, a Last.fm és a Rdio szolgáltatásai szintén ebben segítenek. Az Apple és a Google is felismerte, hogy fontos a zenék kezelése. A két cég másképp közelítette meg a dolgot. Az Apple iTunes Match szolgáltatása pénzért kezeli egy éven át a zenéinket, legyen az akármennyi. A Google Music ingyenesen tárolja a zenefájljainkat 20000 számig.

Hol vannak az én zenéim?

A Google Music még beta volt, amikor regisztráltam, s azóta minden zeném fent lakik a Google felhőben. Amikor megjelent az iTunes Match, előfizettem rá. Viszont nem fogom azt megújítani. Drága, s egyre inkább azt érzem, hogy az iTunes jelen formájában nem az ideális út a zenehallgatásra. A zenéim most két felhőben is megtalálhatók, a Google Music és az iTunes Match szolgáltatás is hosztolja a zenefájljaimat.

Zenét hallgatni egyre gyakrabban a telefonomat vagy a tabletemet veszem csak elő. A zenék pedig a Nexus Q segítségével szólalnak meg a nappaliban található hangfalakon. Amióta azonban a magyar fejlesztésű G-Ear appot megvásároltam Mac-re, sokkal kényelmesebben hallgatok azon is zenét egyenesen a Google Music tárhelyemből.

És egyre gyakrabban merül fel bennem is a Shawn Blanc által megfogalmazott gondolat:

Rdio is proof of two things: (a) for me, access trumps ownership; and (b) the future is in the clouds.

Vagyis az “elérhetőség” győzelme a birtoklás felett. A Rdio, Deezer, Last.fm, Spotify ezt teszik lehetővé, végtelen zene folyamatos elérhetőségét. Ugyan remekül hangzik a végtelen zene mindenütt, de mi van, ha esetleg nem lesz Internet, ha nem tudom tovább fizetni az előfizetést, ha… Azt hiszem ez a mostani változás a zenehallgatás legnehezebb és pszichológiailag legizgalmasabb döntése. Feladni a birtoklást, az enyémet, a megszokottat az ismeretlen, csodálatos örök zene világáért.

Nektek ott van még a sok tíz giga zene a vinyótokon? Vagy a Deezer hazai nagykövetei vagytok?


Comments

4 responses to “zenehallgatás 2012-ben”

  1. Tavaly álltam át először Deezer-re, aztán fizetős Spotify-ra, végül az ingyenes Spotify-nál maradtam. Deezer jó, pláne desktopon, de mobil eszközön Spotify nekem szimpatikusabb volt. Fizetős spotify olcsó és kényelmes, viszont olyankor is zenét hallgattam amikor mással kellett volna az időt töltenem – pl autóban inkább hallgatok nyelvleckét és podcastet, így pár hónap után lemondtam. Maradt az ingyenes, amiben időnként reklámok vannak és mobilon se lehet hallgatni, de elvagyok vele kényelmesen desktopon.

  2. biboka Avatar
    biboka

    +1 a Google Musicra. Korábban trükközni kellett vele kétes forrású APK-kal itthon, de pár hete rendesen, Google Play-ből telepíthető, jönnek a frissítések, minden szép és jó.

    Ettől függetlenül még minimum 1 helyen megtartom az mp3-akat is, hogy offline se maradjak zene nélkül.

  3. Vegigjatszottam azt h fogtam az itunes top 25 listamat, es megneztem mi van meg deezer/spotifyban. Mindkettonel 17/25 az eredmeny, es mindegyiknel ugyanaz a 8 hianyzik:

    2x freezepop, 2x japan zene, 1x koreai zene, 1x jatek soundtrack, 1x kozepesen obskurus roxette remix, 1x indie

    Ez alapjan es mindenfele educated guess alapjan ki tudnam dobni a librarym ~70-80%-at es atallni spotify/deezerre, de:

    – a spotify nem hajlando beolvasni a teljes itunes librarymat csak a nagyreszet. valamiert kimaradnak pont azoknak a zeneknek egy resze, amik hianyoznak a catalogjabol
    – a deezernek rosszabb az UX-e, nincs rendes desktop app es itunes integracio ahogy nezem

    Szoval ez egyelore nem rossz, de meg nem eleg jo se.

  4. A legutolsó dolog, amit a hifitornyomhoz beszereztem, az két nehéz vas láb volt a bookshelf hangfalak alá, hogy fülmagasságban legyenek. Az előző meg egy bitangjó USB-s hangkártya, amit meg tudok hajtani az operációs rendszer mixerének kikerülésével is. Hifitorony igazából nincs, egy erősítő meg egy CD viszont van. Az egész világot ki tudom kapcsolni, nem fog villogni a csetkliens, lepusztulhat a net is, zene viszont lesz. Az elvben szép streamelős jövő a gyakorlatban engem még nem győzött meg.