Régen írtam, pedig lenne miről. A BETT épp lecsengett, s tegnap óta újra az Egyesült Királyság vendégszeretetét élvezem. Londontól kicsit északra, Cambridge-ben vagyok. Jelentkeztem a Picademy képzésre és elfogadták a jelentkezésem.
Jártam már a városban is, sőt a Raspberry Pi főhadiszálláson is. A Picademy most valami egészen más. Nem képző vagyok, nem szakértő, stb. Mezei tanár vagyok, aki tanulni jött. Az utóbbi kb. 6 évben rengeteg képzést tartottam, legtöbbször a túloldalon álltam. Okostelefonok használata az oktatásban, matematikaoktatás digitális eszközökkel, stb. A tudást, amiket ezeken a képzéseken átadtam, valahogy felszedtem a hétköznapokban. Most viszont azért jöttem, hogy tanuljak. És élvezem.
A Picademy a Raspberry Pi alapítvány képzése tanárok számára. Nem programozni tanít meg, hanem arra készít fel, hogy a két napos intenzív képzés után képes legyen mindenki “physical computing” oktatásra, szakkör tartásra. Ez azt jelenti, hogy bárkinek el tudod mondani, hogyan kell ciklust írni, mi az az elágazás, mire használunk változókat és egyébként ha kapsz egy köteg kábelt, érzékelőket vagy motort, azokból hogy tudsz szélmalmot, automatikus öntözőberendezést, intelligens otthont, akármit építeni.
Hogy ezt elérjük, a kód futását “eljátszottuk”. Igen, kiálltak emberek, s megnéztük mi történik, ha elindul egy parancs. Olyan foglalkozásokat is csináltunk, aminek segítségével mindenki megérthette mi az a kód és hogy működik anélkül, hogy ehhez egyetlen sort is kódoltunk volna, vagy akárcsak bekapcsoltuk volna a gépeket.
A két nap alatt egyébként a fent látható kiszuperált pi-topokat használjuk. Ezekbe kötöttünk be egy Raspberry Pi 3-mat. A Pi 3-hoz mindenféle perifériákat kötöttünk, Python, Ruby, Scratch, minden előfordult, ami hasznos lehet arra, hogy diákokkal megkedveltessük az informatikát.
A mostani résztvevők többsége brit. Egy spanyol, egy libanoni és jómagam vagyunk csak, akiknek repülőre volt szüksége, hogy itt lehessen.
A képzés végén a résztvevők megkapják a Raspberry Pi Certified Educator címet és részei lesznek a RCE közösségnek.
Az oklevelet ünnepélyes keretek között a Raspberry Pi Foundation vezetője adta át.
Két intenzív nap
A Sonic Pi volt az első alkalmazás, amit megtanult a csapat használni. Ha esetleg nem ismernétek, Sam Aaron TEDx előadását érdemes megnézni.
Ezután ledeket kötöttünk a Pi-re, ellenállásokat, buzzert, stb. Ezeket Scratch és Python segítségével értük el. Ezután az Explorer HAT, illetve Sense HAT perifériákat csatlakoztattuk és azokkal kisérleteztünk. A nap végén motort hajtottunk meg.
Második nap rengeteg érdekes kisérletet láttunk, már végzett RCE és az alapítvány munkatársai mutattak be projekteket. Végül pedig mi raktunk össze kis csoportokban 1-1 projektet. Ezekkel szemben az elvárás, hogy az diákokkal is megvalósítható legyen, diákok is élvezzék azt, ha pl. egy Code Club keretében velük oldjuk meg.
A mi csapatunk a @RaspTweetCam projektet tette össze. Itt egy érzékelőt kötöttünk a Raspberry Pi-ra, amihez ha valaki 20 centivel közelebb ment, akkor a csatlakoztatott kamera egy képet csinált, majd azt publikálta a Twitterre. Ennek a projektnek a végrehajtása során a diákok elsajátíthatják hogyan kommunikálunk a Twitterrel, hogy működik a kamera, érzékelőt kell kalibrálniuk, mindehhez pedig egy Python alkalmazást írniuk.
A projekt elkészítését mi magunk is élveztük és sok olyan kérdés merült fel, ami mindannyiunk számára hasznos tanulságokkal járt.
A 2 nap után úgy érzem magam, mint aki olyan fegyvertárat kapott, mint amikor kiléptem az egyetem kapuján a diplomámmal a kezemben.