Hosszú évek kellettek, míg eljutottunk ide. Zenéket végre van lehetőség emberi módon, legálisan hallgatni itthon is. És ez csodálatos. Nem kell azzal szivatni magamat, hogy torrent meg egyéb kétes helyekről szerzem be a zenéimet. És mint ezt már annyiszor írtam és mondtam, hajlandó vagyok örömmel fizetni is akár a szolgáltatásért.
Itt tartunk. Fizetek érte, s működik. A Spotify érkezése pár éve nagy dolog volt, azonban akármit is tesz az ember, pont a lényege halt meg az online zenehallgatásnak, amikor ráébredt mindenki, hogy 2 óra zenehallgatással kifektette a havi mobil adatkeretét. Üdvözöltem én is a Spotify-t, regisztráltam, s nagyjából ezen a ponton a kapcsolatunk plátói szerelem szintjére lépett.
A zenéim CD-ken a szekrényben porosodnak. Szép emlékek kötnek hozzájuk, újak beszerezhetetlenek már, de tettem azért egy kisérletet a Play Music irányába (fent van online minden CD-m), megnéztem az Apple Music szolgáltatást, s úgy éreztem magamat, mint amikor az ember megveszi a cipőt, ami tetszik, csak pont fél számmal nagyobb kellene belőle. Büszke rá, szép is, de egy kicsit nyom. Valahogy nem volt semelyik megoldás sem ideális. A fél szám, ami hiányzott, az a mobilnet szabadsága. Mert hiába szaladgáltam OTG kábellel, memória kártyával, meg próbálkoztam egyéb varázslatokkal, végül mindig az a zene hiányzott, ami éppen nem volt meg offline. Ráadásul az online zenehallgatás előnye, hogy online, a szolgáltatás új zenéket kínál az alapján, amit hallgatok.
Egy éve lassan, hogy a Telenor hálózatába vándoroltam. Volt szó a My Music-ról többször is már (legutóbb valami bünti kapcsán merült fel), ami a Telenor zenei szolgáltatása, de Tidal, meg Deezer és sok olyan szolgáltatás volt benne, amire nekem az ég egy adta világon semmi szükségem. Ami pedig tényleg kellett, az pont nem volt.
A Deezert is kipróbáltam, s azzal a lendülettel ott is hagytam. A Spotify bejött, azt akartam hallgatni. Tegnap óta pl. már ott az új Gorillaz album, ott hallgattam a Delinquent Habits új albumát is.
És akkor bekerült a My Music-ba a Spotify is. Ekkor már kacsintgattam a szolgáltatással. És nem sokra rá jött az e-mail a Spofity-tól, hogy kb 8 Euroért családi prémium előfizetés váltható.
Kiváló lehetőség, hogy ne az én fiókomból menjen a Kaláka, mert némiképp torzulnak tőle a Spotify ajánlásai. Előfizettem rá.
A My Music-ra is előfizettem. És most úgy hallgatok zenét, hogy nem nézem mennyi adat pörög, még fel is tettem az elején szupi minőségre az automatáról (nem éreztem különbséget, így visszaváltottam), hogy érezzem a dorbézolás igazi ízét.
Mielőtt bárki hozzámvágja (androidportálon divat az ilyen :)), hogy a Spotify meg a Telenor biztosan fizetett a bejegyzésért, azokat ki kell, hogy ábrándítsam. A bejegyzést önszántamból írtam annak örömére, hogy a két szolgáltatás működik és jól működik. És havonta kevesebb, mint egy CD áráért az egész család prémium Spotify felhasználó és végtelen zeném van és azt bárhol és bármikor hallgathatom. Egyelőre csak itthon, de június 15 után vége a roamingnak, így remélem ez külföldön is ugyanúgy elérhető lesz.
És még egy dolog: Igen, együtt dolgozom a Telenorral a Hipersuli programban. Ez volt az egyik oka a szolgáltató váltásomnak. A Hipersuli programról is írok majd. Kíváncsiaknak addigis ott a hipersuli.hu.
Ti hogy hallgattok zenét? Még mindig toljátok le az mp3-makat? Vagy flac alatt nincs élet? Van aki bakelitet pörget mindenhol?
Comments
3 responses to “végtelen adat bűvöletében”
Én például magasról teszek rá, hogy fizettek-e ezért a bejegyzésért vagy sem. Ugyanis ha nem írod meg akkor nem tudnék róla hogy végre tudom használni a Spotify-t rendesen.
Most van a spotify-nak ilyen diákkedvezménye is, szóval ha diák vagy még olcsóbb a szolgáltatás.
Ez sem fizetett komment, csak egy hasznos tipp. 😉
🙂
én is spotifyt használok, van családi előfizetésünk, de nincs külön mobilnetelőfizetésem rá – jellemzően ha wifi nélkül vagyok akkor a legtöbbször egy letöltött playlist pörög – ha meg nem, akkor max lelassul a mobilnetem – hálisten a flottás mobilneten lelassítva is elmegy a spoty 🙂