Ennyi maradt. Kijöttem, zsibbad a szájam, ki van tömve gézzel, s reménykedem, hogy soha nem múlik el a fájdalomcsillapító hatása. Ha így lesz, félek el kezd fájni. Ezzel kapcsolatban nem is bíztattak mással. A húzás (műtét) maga nem fájt, a doki rendes volt, még most is remeg mindenem. Majd talán írok többet a sokkoló élményről, de most még túlontúl a sokkhatás alatt vagyok…
2 responses to “28”
Ha a húzás nem fájt, akkor már túlélted (bár ma valószínűleg nem dolgozol). Nekem nem szokott hatni a fájdalomcsillapító (semmilyen fogorvosi műveletnél), immunis vagyok valószínűleg.
Jobbulást! Ne izgulj, a nehezén már túl vagy! Most már csak jobb lesz.
Én Bogi születése előtt egy héttel mentem fogorvoshoz kibírhatatlan fogfájással. Paráztam, hogy nehogy a baba érkezésekkor a földön hemperegjek fájdalmamban. Szerencsére addigra megoldódott a dolog egy gyökérkezeléssel. Fincsi volt, szerettem nagyon 😉
Szóval kitartás!