Ma (tudom, elég utolsó pillanatban) elkészítettük adóbevallásainkat. Zsófi is, én is önadózunk, azaz itthon magunknak kell mindent kitölteni. Maga a kitöltés az éves összesítés segítségével nem annyira nagy mutatvány. Bár, amíg nem találtam meg a megfelelő papírt igencsak gondban voltunk. Hál’Istennek édesapám már egész jól átlátja ezeket a dolgokat, így az apróbb akadályokat s játszva vettük.
Amiért azonban most írok, az az érdekes izgalom, ami minden egyes adóbevallás közben bennem van. Ahogy töltjük ki, mindig reménykedem, hogy a végén visszakapok valamit. Az olyan jó dolog, amikor az ember pénzt kap. A másik oldalról belegondolva azonban mennyivel rosszabb az, ha visszakapok pénzt, mert az azt jelenti, hogy többet vontak le a fizetésemből, mint kellett volna, s az a pénz már hónapok óta nálam kamatozna. Ez alapján az elgondolás alapján sokkal jobb nekem, ha nem kapok vissza, vagy esetleg még be is kell fizetnem, mert a befizetendő összeg bár nem járt volna eddig nekem, mégis az adóbevallásig nálam kamatozott.
Tehát annak kellene ezekszerint örülnöm, ha nemhogy nem kapok vissza, hanem még fizetnem is kell. Egyébként ebben az évben pont így is van.
Ti hogy vagytok ezzel? Melyiknek örültök jobban?