Author: kobak

Utolsó napunk a már szívünkhöz nőtt kis autónkkal. Irány a főváros, Valetta. A város, ami egy erőd, egy ékszerdoboz, egy vonalzóval megrajzolt szabályos utcahálózatú unalmasnak nemmondható tünemény. Parkolóhelyet itt sem egyszerű találni, de azért neknk sikerült nem messze St. Elmo erődjétől. Ezután a Nagymesterek palotáját vettük célba, ahol a palotát (egyben a parlament is), majd a fegyvertermeket néztük végig. Ezután a felső Bakkara kertben gyönyörködtünk a kilátásban, s magában a kertben.

A következő utunk a Szent János társkatedrálisba vezetett (idióta utikönyv fordítás). A katedrális volt a lovagok fő gyülekező helye, minden nemzetnek van kis oltára (ahonnan több lovag volt), illetve a templomnak van egy gazdag kis múzeuma is. Itt látható többek között Cavaraggio híres oltárképe Szent János lefejezéséről.

Ezután már csak sétáltunk, s gyönyörködtünk a házakban, a kis utcácskákban, meg egymásban (mint mindvégig).

Este, amikor haza vettük utunkat, elmentünk az előző nap látott egyik homokos öbölbe, ahol pihentünk napoztunk, fürödtünkfürödtem.

Bereggeliztünk, majd autót nyergeltünk, s célba vettük a kék barlangot…azaz szerettük volna, mert egy kicsit elkavartunk. Ez annyira nem is volt baj, mert így még mielőtt megérkeztünk volna a kék barlanghoz meglátogattuk a mostai dómot, illetve a Dingli sziklákat.
A mostai dómról egy-két hasznos tudnivaló:
A világon neki van a harmadik legnagyobb kupolája (óriási nagy). Mindenkinek ismernie kell a mostai csodát. A második világháborúban (s előtte is) Málta stragégiailag nagyon fontos szerepet töltött be. Így mindkét félnek fontos érdeke volt azt megszerezni. Bombázták is Máltát elég sokat emiatt. Mostában a dómban éppen misét tartottak, amikor 3(!) bomba hullott a templomra. Ezek közül kettő legurult a templom lépcsőjén, s nem robbant fel. A harmadik átszakította a templomtetőt, s beesett a templomba. Az se robbant fel. Nem story, nem kitaláció. Lehet mázlinak nevezni, de ez annál azt hiszem, hogy jóval több. Csoda.

A Dingli sziklák pedig egy út végén található szép magas sziklafal, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre, s a Fifla (?) szigetre. Ez a gyönyörű kis szigetecske ma természetvédelmi övezet, azelőtt az angol katonák lőterepe volt.

A Dingli sziklák után kezdtünk már rátalálni az útra, ami a kék barlang (Blue Grotto) felé vezetett. Ez valami fő út féle volt, mely néha váltott csak át föld úttá.
A parkolóan találkoztunk a parkolóőrrel, aki tartja a markát, s annyit adsz neki, amennyit gondolsz (értsd, ahogy mondom!). Nincs autómata, fix tarifa, óránkénti ár, egyéb. Mindenki annyit fizet, amennyit akar. Az általános ár a 25 LM. A Blue Grotto több barlangból áll, ahova motorcsónakkal szállítanak el. Az egyikben még fürdeni is lehetett. Ezt egy másik fickó, meg én használtuk ki.
A legjobb, hogy bárki, bárhol fürödhet Máltán. Itt is így van. Néha odébb kell úszni a motorcsónakok elől, de senki nem szól az ugrálásért, búvárkodásért. Míg Zsó napozott, én kihasználtam, hogy nem figyel, s a szemközti 4-5 méteres sziklafalról ugrottam egy jól eső, adrenalin bombával felérő nyujtott testű hátraszaltót. Előtte persze ugráltam simákat 1-2 méterről, hogy újra formába lendüljek. 🙂

Ezután Marsaxlokk volt a következő célpont. Ez a kis kikötő a máltai halászhajók fő bázisa. Elüldögéltünk, én egy kicsit fényképezgettem, majd továbbindultunk Sliema felé.
Sliemában sétáltunk, majd úgy döntöttünk, hogy a vacsoránkat mégse ott töltjük el, s továbbindultunk (még nem tudtuk hova).
Útközben megláttuk a harmadik balesetet is (egy autó fejjel lefele pihent az út mellett), de mi rendíthetetlenül mentünk tovább. Így jutottunk el a Golden bay-re, ami Málta sziget egyik gyönyörű homokos tengerpartja. Illetve egyike a három egymás mellett levőnek.
Mivel éttermet itt sem találtunk, újra felkerekedtünk, s Meliehában vacsiztunk. Ezt az éttermet nem ajánlom senkinek…

Autót béreltünk. Reggel 9-re jött a fickó, s várt minket a szálloda halljában. Nagy sajnálatára nem tudott A osztályú autót hozni. Illetve hozott olyat is, de azt szervízbe kellett még vinnie, így kénytelenek leszünk egy Kia Rio, super-akármilyen autót használni. Nem baj. Közben egy másik magyar párnak fénymásolta a szmélyijét, útlevelét, meg a jogosítványát. Már elő is készítettem én is, mire mondta, hogy nem kell. A másikak ütköztek, azért kellett…

Ezután felmentünk, összekészítettünk mindent, s már indultunk is le, mire megjelent a fickó megint, hogy kijavította a hibát, s vihetjük a Daewoo Chevrolet Matizt, s nem kell autót cserélgetnünk. Ez igazából jobb is volt így, s azzal a lendülettel beköltöztünk a kocsiba. Békalábak, szeműveg, pipa, minden szükséges cumó a csomagtartóba, utikönyv, térkép, rágcsálnivaló, víz előre.

Irány Gozo! Gozo Málta második szigete (nagyságát, s lakosok számát tekintve). Ide komppal jutottunk át. Útközben elhajóztunk Comino mellett, – ahova csüröttökön készültünk menni, – ami szintén gyönyörű szép.
Gozón kezdtük a kék ablakkal (Azure Window). Itt található egyébként még a lovagok által egyik legnagyobb kincsként őrzőtt Fungus (egyfajta gyógyító gomba) szikla (rock), amit a bamba túristák nem nagyon vesznek észre – habár elég nagy – a kék ablak (jövőben: ka) bűvöletében.
Lesétáltunk a ka, s beláttuk, hogy nincs sok értelme itt papucsban téblábolni, így felmentünk a búvárszemüveg-békaláb-pipa trióért, s már száguldottunk is vissza. A ka gyönyörű. Előtte van egy másik kis ,,csoda”, ez pedig egy kb 30 méteres lyuk, kristálytiszta gyönyörű kék vízzel. Ez a búvárok, s pipások (snorker) egyik kedvenc helye.

Ezután egy kicsit nézelődtünk a nyílt tengerben is. Itt találkoztunk egy medúzával – ami bár nem volt sokkal nagyobb az öklömnél – így nekem kicsit inamba szállt a bátorságom, s a visszavonulást sürgettem. Zsófi pedig megismerkedett egy szép szines vizinövénnyel (állat?), ami megcsípte.

Miután megszáradtunk (38 fok, tűző napsütés), elindultunk fel a kocsihoz, s elkezdtünk valahova menni. Sajnos se Málta, se Gozo nem bővelkedik közlekedési táblákban, s a térképek kicsit ad-hoc módon készültek, így egy picit eltévedtünk. De gyönyörű helyre tévedtünk. Az út alattunk rövid idő alatt földúttá változott, s amikor már azt mondtuk, hogy inkább fordulunk, a ka felett találtuk magunkat.
Gyönyörködtünk, majd elindultunk vissza. Ismét egy érdekes, s szép helyre jutottunk. Egy másik szép búvárkodós helyet kerestünk, s találtunk helyette egy csodaszép tenger melletti utat, s ,,sócsináló lyukakat”.
Ezután hogy-hogynem Calypso nimfa (Odüsszeusz rabsága, stb. – akinek nem ugrik be kiről beszélek) barlangjánál találtuk magunkat (ebből egyedül Máltán is több található, de Görögországban is akad pár darab). Eredeti célunk a barlang alatti homokos partszakasz, Ramla bay volt (ilyen kevés van Máltán). Persze azért ráakadtunk az útra, s lejutottunk strandolni egy nagyot. Itt sikeresen összerugdostam a pár darab követ, amit valaki galád módon elrejtett a homokban (kitöréseimet magambafolytva viseltem a fájdalmat, de nem szerettem meg a helyet).

Következő utunk a fővárosba Victoriába – régi nevén Rabat – vezetett. Itt a citadella volt a célunk, amit körbejártunk, s közben kicsit csodálkoztunk, hogy rajtunk kívül 1(!!!) pár járt a várban. Azaz Gozo fővárosában, a kastélyban összesen 4(!)-en voltunk. No, nem mintha zavart volna, csak olyan meglepő volt, hogy hol a sok túrista…

Ta’Cenc volt a következő állomás…illetve lett volna, mert a gyönyörű sziklafal csak nem akart következni mintegy negyed óra autózás (homokon, kövön, s néha betonon) után sem. Ekkorra már igencsak el kezdett a hasunk korogni, ugyhogy étterem után néztünk. Itt Ta’Cencben fogyasztottuk el vacsoránkat.

A komp ezután hazavitt (nekem kicsit fáj a szívem, hogy nem a menetrendszerinti hellikopter járatot választottuk Gozora), s rövid autókázás után a szállodánk fogadott.

A pénzváltóban kezdünk, majd vissza a napernyők alá a tengerpartra. Kellemesen eltöltöttük a délelőttöt, felkészültünk Gozóból, ahova holnap megyünk, pihentünk, élveztük a nászutat. Már több, mint 1 hete házasok vagyunk!! :-))
Ezután siesta, kis kikapcsolódás, filmnézés, alvás, maradék ecetes, s prown coctail chipscrisps elfogyaszása…

Reggeli közben egy vicces párbeszéd fültanuja voltam:
-You put out my toast?
-What?
-You put out my toast, didn’t you?
-I…
-You must be french!

Csak ott álltam, s mosolyogtam. Persze mindkét fél mindezt szép tájszólásban tette…
Reggeli után újabb fürdőhelyhet találtunk (Patricia ajénlotta ezt is) a Suncrest hotel alatt. Itt ingyen napernyő, nyugágy állt mindenki rendelkezésére. Találtunk is két sozmszédosat, majd indultunk Jetski-zni. Az fantasztikus volt. Kiváló móka, mindnekinek ajánlom!!!! Zsófi is, én is vezettünk, ugrattunk a hullámokon, forogtunk, marha jó volt!
Utána még nézegettük a tengerfeneket a búvárszemüvegen át, majd pihi a napernyő alatt. A déli órákra visszavonultunk siestázni. Aludtunk egy kellemeset, majd lementünk a medencéhez. Pihentünk, napoztunk, fürödtünk, olvastunk. Utána elrendeztük az autóbérlést, s a csütörtöki kék lagúnát.
Este a La Sorpresa nevű éttermet vettük célba, itt Zsófi rákot, steaket,s túrós banántortát fogyaszott, míg én kipróbáltam nyúl májat (a nyúl hústól még egy kicsit félek, főleg, hogy a szomszéd asztalnál láttam valakit enni valami furát…), majd Raviolit kértem, s kaptam helyette tortellinit, viszont a helyi máltai bor nagyon kellemes volt.
Vacsi után elmentünk sétálni. A főtéren rendőrzenekar Abbát jétszott, s nagy muri volt, akkora szél volt, hogy 3-4 méteres hullámok simán voltak, s a vízparton megmaradni se lehetett. Ennek ellenére se volt szerintem 28 foknál hidegebb. :-))

Reggel Patricia eligazítást tartott, mit hol találunk, mit érdemes megnézni, mikor, stb. Előtte megreggeliztünk, s teszteltük a szálló medencéjét is. Ezután leindultunk a Qawra tower felé, ami mellett van egy strand (időközben kiderült, hogy mindenki fürödhet mindenhol, nincs olyan, hogy strand, de az a hely szép). Ott teszteltük az utazás előtt beszerzett búvárszemüveg-pipa-békaláb szettünket, ami nagyon jól működött.
Ezután feltérképeztük a buszpályaudvart, a boltokat, pénzváltóhelyet, s minden egyebet. Közben az egyik magyar család egyik tagja napszúrást kapott, őt kínálgattuk hideg folyadékkal.
Természetesen naptej, megafaktor, stb. sokat nem számított, s éreztük, hogy a nap egyre erősebben süt, s visszavonultunk a szállóda nepernyős medencéje mellé. Egy idő után én úgy döntöttem, hogy felmegyek aludni, s így is tettem. Zsó még maradt, majd édesen keltegetett, hogy ideje mennünk vacsizni.
Vacsit a Bonaparte nevű étteremben fogyasztottuk. Nagyon szép hely volt, kíváló konyhával, s fantasztikus árral. 🙂

Megérkeztünk. A repülőn (először, ami óta repülök) fantasztikus volt a kaja. Najó, nem nagy mennyiség, stb., de finom volt. Zsó adott egy picit a husijából, én meg odaadtam Neki a zöldségeimet.
Az érkezéskor Patricia fogadott (ő a helyi idegenvezető). Megtudtuk, melyik busz visz a szállásra, felszálltunk, s hamarosan indultunk. Ekkortájt néztünk össze Zsóval, amikor mellettünk valaki tüzijátékokat eregetett – fényes nappal. Fura volt, viszont jól nézett ki a robbanásokm füstje. Lehet, hogy ezért csinálták nappal? passz.
Miközben ezen gondolkodtunk, s a tájban gyönyörködtünk megérkeztünk a szállóhoz. Il Palazzin hotel, Qawra, Bugibba mellett. A szobánk a harmadikon, kilátás a tengerre, fantasztikus.
Lepakkoltunk, s nekiláttunk, hogy feltérképezzük a környéket. A parton étterem étterem hátán. Nekünk azért fontos szempont volt az ár mellett, hogy vagy kártyát, vagy eurót elfogadjanak, mert mással nem nagyon tudtunk volna fizetni.
Az első szimpatikusnak tűnő helyről rögtön eltanácsolt egy fiatalember, közölve, hogy oda semmiképpen ne menjünk, mert azt se tudják mit rendeltél, mást hoznak ki nemjó, s egyébként se menünk oda. OK, nem mentünk.
A hely, ahova végül beültünk nagyon kellemes volt, jót ettünk.

Indulás, dugó, minden, ami kell. Kiérünk a repülőtérre. Ott átvesszük a papírjainkat, majd becsekkolunk, s bemegyünk.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, fel-alá téblábolunk a tax-freek között. Közben Geri hív, lediplomázott. Gratula!

Ezután megkeressük a kaput, ahol majd bemegyünk. Még fél óra…20 perc. Hangosbemondó. Zsófit keresik. Á, biztos valami meglepi nászutasoknak. Elsőnek mehetünk be, vagy hasonló, esetleg valami adat nem stimmel. Zsófi odamegy, majd integet, hogy menjek. Megyek is. Várunk.

Jön egy nő, átkisér mindkettőnket egy másik helyre. Oda kijön egy biztonsági néni, beviszi Zsófit, mert valamelyikünk bőrőndjében valami gyanús dolog van. Egy szó, mint száz. A kölnimet szagolta bombának a kutya…pedig annyira nem is büdös. 🙂

Hamarosan indulunk, képek onnan, s az esküvőről amikor hazajöttünk…