Tegnap egy német csoporttal tekintettük meg Budapest nevetességeit. A nap végét egy vacsorával szerettük volna megkoronázni. Ők pizzát szerettek volna, de nekem támadt egy korszakalkotó ötletem: Pizzát bárhol ehetnek, kis hazánkban egyenek palacsintát.
Nosza elindultunk a Moszkva tértől a Batthyány tér felé. Ekkor jutott eszéba hugomnak, hogy van egy palacsintázó onnan nem messze a Margit hídnál a Dunán egy hajón. Tök jó, hangulatos, menjünk oda! Hiba volt.
Megérkeztünk, az étteremben két lány teljesített szolgálatot. Közölték, hogy kiválóan beszélnek nlmetül, s nem gond, hogy 37-en vagyunk. Akkor mondtam, hogy rajta, lehet menni rendelni. Eltelt fél óra, s a csoport fele már majdnem kapott enni.
Ekkortájt már több egyéb ember is érkezett a palacsintázóba, akik – érthető módon – türelmetlenek voltak. Mondtuk nekik, hogy bocs, de ez még hosszú lesz. Erre többen okosan átmentek a Batthyány téri palacsintázóba. Amikor azonban az újabb adag ember a mieink közül kérni kezdett volna, a kiszolgáló hölgy elhesegette őket, hogy majd később folytatja, s most a többieket szolgálja ki. OK, megértem, hogy azok türelmetlenek voltak, de a mieink már jóval több, mint fél órája ott álltak és vártak.
Végül 1 óra után elrohantunk, s hoztunk nekik pizzát a buszhoz…
Tanulság 1: Ne menj 10 főnél többel palacsintázóba (legalábbis ne a hajón levőre)! Két-három fővel tökéletes ebéd, vacsi lehet belőle, de afelett sajnos horror.
Tanulság 2: Tanítsd meg Őket leírni a Batthyány tér nevét! Elírás, bármi lehet a magyarázat, de ezt azért mégse lehet így hagyni:
Batthyány tér extra “i”-vel
