elszállt a vinyóm

Ma terveztem túladni az asztali gépemen, mely már egy ideje porosodik csak itthon, illetve adattárolásra szolgál (csak). Ezért fenntartani egy gépet nincs sok értelme. Vegye meg valaki, aztán az árból, ha összejön lesz mac mini, ha nem, akkor valami kicsi pc, ami nyomtató és file szerverként üzemel majd. A következő történt:

Összepakoltam a gépet, s elindultam vele a csávóhoz, aki meg akarja venni (nem az egészet, meg meg akarja nézni mielőtt megveszi). Indulás előtt ezerrel mentettem le az adatokat a gépről a laptopra. Nos, elstartoltam, majd anyáztam, hogy mekkora idióta vagyok, hogy ekkora forgalomba autóba ülök stb. Erre felhívtam a fickót, mondtam, hogy tegyük inkább későbbre a dolgot, mert soha nem érek oda, s az időmet értelmesebben is el tudom tölteni, minthogy a dugóban rádiót hallgassak. OK, megfordultam, go home!

Gondoltam, hogy hátha windows párti a gép leendő tulajdonosa, nosza összedugtam a gépet, videókártyát cseréltem, kiszedtem belőle, ami nem kell az emberünknek, majd bekapcs. Ekkor hatalmas szikra, égett szag, vinyó kampec. Fasza Hurrá, már csak ez hiányzott!

Azért az szerencse, hogy az adatokat épp lementettem róla, meg a csávónak is mázlija, hogy nem nála szállt el a dolog. Szeretem az informatikát!

Published
Categorized as blog

By kobak

apa, tanár, geek