fürdőnaciban a Borároson

Ez történt. Persze, amikor ezt olvassátok, már elvileg megy a reklám a viván, s mindenki jókat röhög rajta. Ha nem megy, akkor nem röhögtök, mert nem tudjátok miről van szó.

Hogy is történt a dolog? Tegnap felhívtak, s a következőhöz hasonló beszélgetést folyattuk az ügynökségemmel (merthogy nekem ilyen is van ;-))
-Ráérsz holnap 2 és 6 között?
-Miért, mi lesz?
-De mégis ráérsz-e?
-Mire? Attól függ…
-Forgatás lesz, s ki vagy választva.
-Ja, OK.

Ez már nem rossz. Utáltam mindig a castingokat (szereplőválogatás – de így nem sikk nevezni), nem is megyek már el rájuk, mert úgyse választanak ki. Meg egyébként sincs nekem arra időm, hogy ott üldögéljek, s várjam a sültgalambot.

Nos, ma elmentem a Boráros térre. Itt már vártak, s fogadtak, mint egy ,,kiskirályt”. Hmmm, ilyen se volt még. Bemutattak mindenkinek, hogy én leszek az egyik főszereplő. Hajjajj, eddig csak valami mellékszerepről volt szó. Nem baj, annál jobb.

Megismerkedtem a fodrásszal (Hajas szalon), aki aztán később a Boráros tér közepén levágta a hajamat. Mit mondjak, nem volt semmi szituáció! 🙂 Az eredmény:
.
Ezután kisminkeltek, ahogyan azt egy ilyen jelenet előtt kell. Kaptam egy jópofa fürdőnacit, s onnantól kezdve abban flangáltam fel-alá a Borároson. Vicces volt látni az emberek arcát.

A jelenet már vagy megy a Viván, vagy nem. Így vagy tudjátok mi lett belőle, vagy nem. 🙂 Mindenesetre életemnek egy vicces epizódja volt egy nyugágyon fetrengeni a Boráros téren, miközben emberek értetlen fejjel rohangásznak fel-alá.