Jövök Budán, készülök rákanyarodni az Árpád hídra. Saját sávom van, így nyugodtan megyek, amikor balról, a mellettem levő sávból egy polski fiat jön felém. Ráfékezek, ijedtemben a dudát se találom. Majd, azért, hogy észrevegye Magát a kedves soför, duddantok rá egyet. Nulla reakció.
Lámpa vált, indulás. Kicsit beragadt szegény. Nem baj, gondoltam. Előfordul az ilyen. Igaz, hogy 50 a megengedett sebesség, s nem is baj, hogy ezt betartják (legalább én se száguldok), node a 30 azért mégiscsak kevés…
Végre előzni tudok, s ekkor azt hittem leesek a székről (de megtartott a biztonsági őv), a polskiban két idős hölgy ült. Egyből megértettem, miért nem reagáltak a dudára. Nem is hallották. Valószínűleg nem is látták, hogy ott jövök mellettük.
Atyaég! Jogosítványt mindenkinek! Ha nekik lehet…
Csak telefon volt nálam, de meg kellett örökítenem a néniket…
2 responses to “jogosítványt mindenkinek!”
honnan tudod, hogy volt nekik? 🙂
Nem tudom, de nem is mentem volna oda megkérdezni. Nem vettek volna észre, s elütnek…