Múlt hét kedden hazafele megállított két ember, hogy kérdezhet-e valamit. Én ezekre általában igent válaszolok, ha nem arról szól, hogy adjál pénzt. (ez itt is kiderült)
Nos, rövid idő alatt kiderült, hogy ők a Krisztus Magyarországi Egyházának a tagjai.
A téma adott volt, előtte Gerivel is hasonló dolgokról dumáltunk, gondoltam had szóljon. Kedélyesen elbeszélgettünk, majd gondoltam indulok tovább Lacihoz, s utána végül haza.
Persze ez nem volt annyira egyszerű, mert meg akartak győzni, hogy nekem tök jó lenne egy közös Biblia tanulmányozás velük, meg egy vasárnapi istentisztelet is milyen jó lenne. Mire én mondtam, hogy a Biblia tanulmányozás nekem nagyon jó azokkal az emberekkel, akiket már régről ismerek, s megbízom bennük. A vasárnapi istentisztelet ötlete pedig szintén nagyon megtisztelő, de sajnos nem tudok menni, mert akkor én máshol vagyok istentiszteleten.
Aha, de mégis, azért gondoljam meg, milyen jó lenne. Nézzem meg, milyen, mert ez más. Mire én mondtam, hogy jöjjenek el ők, s nézzék meg, ahova én járok. Ez természetesen lehetetlen, mert nekik akkor istentisztelet van.
Ekkortájt gondoltam, hogy akkor most már tényleg mennem kell, s lelépek. Mire az egyikük megkérdezte, hogy ismerem-e Isten megváltási tervét.
Hmmm. Ez attól függ. Mire gondolsz? – kérdeztem tőle. Erre elmondta nekem, hogy Istennek konkrét terve van. Sajnos nem emlékszem pontosan a pontokra, mit mondott (már több, mint egy hete történt a dolog). A wikipédián elég részletesen le van írva a dolog, de ő ennél egy kicsit összefogottab 3-4 pontot mondott.
A megtérésig egyet is értettem vele, de amikor közölte, hogy be kell merítkezni, akkor el kezdtem kötekedni. Már miért kellene?! Mire ő közölte velem, hogy ez így van benne a Bibliában. Az igehely, amit említett az ApCsel 2 volt. Aha. Ott erre nem tudtam reagálni. Nem volt előttem a Biblia. Ennek ellenére továbbra se értettem egyet a dologgal. Megpróbáltam elmondani, hogy az az adott szituációban így volt, de attól még nekünk nem kell pontosan úgy cselekednünk, mint az első gyülekezeteknek.
Más kérdés, hogyha csak felnőtt keresztség lenne, akkor én rettegnék a (leendő) gyermekemért…
Hazaérve elolvastam az ApCsel 2-őt, s feltenném a kérdést: Ha a bemerítkezést komolyan kell venni, akkor pl. a vagyonközösséget miért nem?
(Ez az írás nem ez ellen a szekta egyház ellen van. Ez csak egy személyes élmény, az egyház két tagjával.)