Bizony, még két nap tanítás. Tudom, tudom, a diákok gondolkoznak így, de el kell, hogy áruljak egy titkot: a tanárok legalább annyira szeretik, s várják a szünetet, mint a diákok. Najó, lehet, hogy nem mindenki, de én biztosan.
Persze azt is megjegyezném, hogy annak ellenére, hogy várom a szünetet, azért szívesen tanítok. Szeretek emberekkel dolgozni. Iskolán kívül, meg egyébként is rajongok a technikai kütyükért, s általában arra áldozom a pénzem nagy részét, de nem bírnék egy irodába zárva élni, s nem emberekkel dolgozni.
Nincs is annál jobb érzés Kevés olyan jó érzés van, mint amikor valakinek megtanít az ember valamit. Az az apró csoda, hogy én hozzásegítettem valakit ahhoz, hogy megértsen, elsajátítson valamit. (Tudom, hogy most sokan azt hiszik, hogy a gimnáziumban tanult dolgok nagy része zöldség, s hogy a büdös életben nem fogja soha többet használni, pedig mégis)