Hétfő reggel munkába indulva olvastam Oxi sms-ét, melyben megkérdezte, hogy ugyanmár mit csináltam az adatbázis szerverünkkel. Hmmm. Semmit.
Gyorsan fogtam magam, beléptem a szerverre, mely akkor már se olvasni, se írni nem tudott eredményesen a vinyóra. Kikapcs, nyomás tanítani, aztán meg be a webpresshez.
Így is történt, délutáni tanítványokat lemondtam, s indultunk be a gépet megtekinteni. Mit mondjak, nem örültem neki, amikor megláttam/megtudtam mi történt. Az egyik merevlemez, amin minden weboldal, adatbázis volt, az totál gallyra ment, a másik, amin a backup volt, szintén.
Rövidebb anyázás után fogtam magam, s elkezdtem megpróbálni valahogy adatokat kibányászni a backup vinyóról, merthogy azt legalább felismerte a gép. Igazi eredményt nem sikerült azonban így sem elérni, így maradt a “hivatalos” adatvisszamentés.
A gépet kihoztuk, itthon újra telepítettem, két új vinyó bekerült a régi helyére, s kedden már vitték is be Laciék a webpresshez. Akkor még pár apróság belövése volt hátra, s már majdnem minden tökéletes volt, mikor jött az újabb telefon:
Nem megy a szerver
Nézem, tényleg nem elérhető…telefon a webpressnek, amiből kiderült, hogy náluk rossz valami…
Tegnap este aztán megint nem volt elérhető a gép. Szintén szolgáltatói hiba miatt. Picit dühös voltam, s közel állunk hasonló lépés megtételéhez, mint lipilee.
Mindenesetre a lényeg, hogy megy a gép, s hétfőtől a backup nem csak másik vinyóra, de másik gépre is fog menni.
(Az már csak hab a tortán, hogy állítólag másik hét gép hasonlóan tönkrement. No meg az, hogy nekem a gép rendbe tétele helyett a diákjaim félévét kellett volna lezárnom.)
update: A vinyók annyira elhaláloztak, hogy az egyikkel az adatmentők se tudtak mit csinálni, a másikon meg amit visszahoztak, az – khmm – se túl sok. Mindenesetre sikeresen visszaállítottuk a karácsonyi állapotot itt. 🙂 …képek nélkül. 🙁