sorszám

Ma bementem a Déli pályaudrari postára, hogy befizessek pár csekket. Érdekes változás, hogy mikor belépsz, majdnem átesel egy sorszámkiadó autómatán. Persze az emberek inkább megkerülik, mint használnák. Talán ezért játszódik le a következő párbeszéd minden második ügyféllel:

-Jó napot, kért sorszámot?
-Nem.
-Akkor legyen szíves menjen vissza, nyomja meg a gombot, s hozzon egy sorszámot! Ezen a héten felmérés készül a kiszolgálás sebességéről, s sajnos nem szolgálhatom ki sorszám nélkül.
-Értem, de én csak egy csekket szeretnék befizetni.
-Sajnos ahhoz is szüksége lesz egy sorszámra.
-De nem lehetne…

Két ember erre megsértődött és távozott, egy pedig puffogva hozott egy sorszámot (ami nem került 15 másodpercbe sem). Miért olyan nehéz belátni, hogy rosszul csináltak valamit? Nem értem.
Ráadásul a dolog tényleg azonnal korrigálható lett volna, s mindenki bolgogan ment volna a dolgára. Kicsit gyerekes ez a sértődősdi. Csak szegény alkalmazottakat sajnálom, akik nem tehetnek az egészről, de rajtuk csattan az ostor.

By kobak

apa, tanár, geek