Tag: Amerika

  • két hét távollétről röviden

    Másodszor jártam életemben Amerikában. Igen, idén ősszel voltam először, amikor olyan mázlista voltam, hogy egyenesen a Google-hoz mentem Mountain View-ba.

    Mostani alkalommal Las Vegas volt az út első állomása, s nem csak pár napot, hanem két hetet töltöttem távol a családtól.

    Az odaúton az Air France járataival Budapest – Párizs – New York – Las Vegas útvonalon repültem. Kutya hosszú volt. Reggel tíz körül indultam Budapestről, s éjfélkor szálltam le Las Vegasban (ez otthon reggel kilenc óra, vagyis közel egy napot voltam úton).

    Párizsban még sose jártam, a CDG hatalmas, alig értem el a csatlakozást, New Yorkban a JFK egy lepukkant óriási repülőtér. Mivel itt léptem be az országba, minden hercehurcán át kellett esnem, ami ilyenkor vár az emberre, felvenni a csomagot, s ezután a domestic járatoknál újra feladni Vegas felé.

    Belépéskor az alábbi beszélgetés zajlott:
    – Hello, purpose of your visit?
    – Maths educational conference.
    – In Vegas? That’s funny…

    Majd megkaptam a pecsétet, s bent is voltam az országban.

    New Yorkból Las Vegasba a Delta járata vitt, ami azért volt izgalmas, mert életemben először utaztam olyan repülőn, amin Wifi volt. Kipróbáltam. Jópofa, lassú és drága. Így nem fizettem be a Gogo szolgáltatására. Az e-bay ingyenes, így a sebességet láttam. Érdekes dolog egyébként, s támogatnám, hogy mindenütt legyen. Amikor ezt írom, épp Atlanta és Párizs között repülök valahol az óceán felett, s egy fémmadárban teljesen el vagyok zárva a világtól. Se telefon, se internet, se semmi. Ritka az ilyen a mai világban.

    Las Vegas

    Ez egy sziget. Egy sziget a semmi közepén, ahol minden más, mint máshol. Itt minden a szórakozásról szól. Illetve arról, hogy az idelátogató hogyan tud a lehető legtöbb pénztől megszabadulni.

    Las Vegas

    Először egy hosszú bejegyzést írtam arról, mennyire borzalmas Las Vegas (ezt végül nem publikáltam). És meg voltam győződve róla, hogy soha életembe többet ide vissza nem jövök. Minden többszöröse annak, mint máshol, a taxis a repülőtérről a szállásra akkora kerülővel vitt, hogy ötször annyit fizettem neki, mint kellett volna (persze ilyen hiénák otthon is vannak). Ráadás még a borravalót is kikövetelte.

    A város műanyag. Van itt minden, Eiffel torony, piramis, Velence, Cézár palotája, amit csak el tud az ember képzelni. Minden villog, forog, csillog, előadások, s amit csak el tudtok képzelni, hogy az emberek bemenjenek.

    Las Vegas

    A konferencia kedden kezdődött, s szerdáig tartott. Itt ismerkedtem meg Carllal a BuzzMath alapítójával, akivel mint szintén nem amerikai, matekos érdeklődésű, hamar megtaláltuk a közös nevezőt.

    Így alakult, hogy amikor neki is elmondtam lesújtó véleményemet a városról, azt mondta, hogy a BlackJack azért jó móka. Mire mondtam neki, hogy na, azt még sose játszottam. Így alakult, hogy együtt beültünk a Treasure Island kaszinóba egy asztalhoz, s megmondtuk a deaelnek, hogy sose játszottunk még. Legnagyobb meglepetésemre ennek nem az lett a vége, hogy az aznap estére a mókára szánt 40 dollárom tíz perc múlva levegővé vált. Egy kellemes beszélgetés, s BlackJack oktatás vette kezdetét. Megtanultam hogyan kell kérni, jelezni, ha nem kérek több lapot, hogy a dealer csak 17-ig mehet fel, hogy mikor lehet “szétbontani” a lapokat, stb. Illetve kiderült, hogy Las Vegasban, ahol mindenért fizetni kell, s mindenért sokszorosát a normális árnak, mégis van valami, ami ingyen van. Ez pedig a játék közben fogyasztott ital.
    Mivel szépen lassan játszottunk, s tanultnk BlackJack-ezni, így többször is járt felénk a pincér.
    Másnap, Denverbe indulásom előtti nap, egész délután játszottam. Végül a bűn városát pozitív egyenleggel hagytam el. Sikerült visszanyernem az előző este tanulás közben elveszített összeget.

    Szerencsejáték

    A szerencsejáték azért kapta a szerencsejáték nevet, mert szerencse kell hozzá. Bármennyire is hisznek emberek abban, hogy van nyerő stratégia, trükkök, stb., meg kell, hogy mondjam, hogy ilyen nincsen.

    Ha egyszer Vegasban jársz, akkor a következőt javaslom: Különíts el egy fix összeget, amit játékra szánsz. Ez az az összeg, ami nem baj, ha elveszik, mert ezért tetted félre. Vedd úgy, hogy ez a belépő díj. És ha szerencséd van, akkor a játék sokáig tart, s még az is lehet, hogy a játék végén a belépőjegyet visszakapod.

    Sose akard visszanyerni a pénzt, ne nyerni menj! Ez játék. A játékért fizetted ki a pénzt. Ha csak felmerül a gondolat, hogy vissza kell nyerni, akkor baj van, az már nem játékról szól. Hagyd abba!!! Ha lemész vásárolni, akkor is mérlegeled, mennyibe kerül az áru, amit megveszel. Tekints ugyanígy a szerencsejátékra! A játék a termék. Annyit fizess csak be, amennyit megér neked a szórakozás.

    Denver

    Péntek délelőtt Las Vegasban a motel kertjében lévő medencében fürödtem, s egész este egy rövid nadrágban, s pólóban töltöttem a napot. Ezután szombat reggel felszálltam a repülőre, s Salt Lake City érintésével átrepültem Denverbe. Amikor az autókölcsönzőben azt mondta az ember, hogy válasszak nagyobb autót, mert azon téli gumi van, akkor megmosolyogtam. Aztán megnéztem az időjárásjelentést, s láttam, hogy hétfőtől jön a hó.

    Denver Downtown

    És hétfőtől jött a hó. Nagyjából 1000 kilométer vízszintesen is, s függőlegesen is Las Vegas és Denver között, illetve 30 fok. A Dodge, amit kaptam jól vizsgázott a hóban. Így hál’Istennek semmi gond nem volt.

    Denver, s Las Vegas nagyon hasonlítanak egymásra, ha a várost tekintjük. Mindkét esetben egy felhőkarcolókkal telepakolt belvárost körbeölel a kertesházas város. A nagy különbség, hogy Las Vegast a “semmi” veszi körül, Denvert pedig csodálatos hegyek.

    NCTM

    Denverbe az NCTM konferencia miatt mentem. Ez a legnagyobb konferencia Amerikában, amit matematika tanároknak, s kutatóknak csinálnak. Több ezer tanár, s kutató, s rengeteg matematikára szakosodott cég fordul meg a konferencián.

    A GeoGebra idén először volt jelen hivatalosan is a konferencián. Saját standunk volt, s rengeteg emberrel beszéltünk az elmúlt három napban.

    Hihetetlen fárasztó egy napon át a standon állni, fogadni az embereket, s elmesélni nekik százhetvennyolcadszorra is, hogy mi az a GeoGebra. Örömmel csináltam, de a nap végére általában örültem, hogy eldölhetek a szállodában.

    Végül

    Nagyon jó volt ez a két hét. Rengeteg emberhez sikerült eljuttatni a GeoGebrát. Sok új munkakapcsolat alakult ki, s sikerült a jelenlétünket erősíteni az Amerikai Egyesült Államokban.