Mielőtt bárki azt gondolja, hogy a gyermekeink okostelefon használaton nem látnak túl.
Egyébként igyekszünk értelmes határok közé szorítani a vibráló monitorok előtt töltött időt. Legyen az TV (adás többnyire nincs, DVD nézés inkább), vagy bármi egyéb kis kézi eszköz.
Nem rutin. Egyáltalán nem az. A biciklizést, síelést, úszást valóban nem lehet elfelejteni, s az ember úgy ül vissza a biciklire, mintha tegnap szállt volna le róla. A pelenkázás is biztos ilyen. Gondolná az ember. Két gyermeket végigpelenkáztunk, a harmadik már rutinművelet. Maga a műveletsor az, sötétben, félálomban bármikor bepelenkázok egy gyermeket, de soha nem nevezném rutinnak.
Remekül szórakozunk, amikor Misivel ugyanazokat a banális hibákat követjük el, mint bármelyik első gyermekes szülőpár. Az imént szobaszökőkútként beterített mindent a pelenkázó környékén, én meg bambaapa módra csak pár másodperces késéssel reagáltam az eseményre. Ez pont elég volt egy generál ruhacserére.
Mielőtt Misi világrajött, azt gondoltam, hogy Dani még kicsi. Most újra egy csecsemővel a lakásban, Danit hatalmasnak látom. És újra rádöbbenek, hogy mennyire kiszolgálatottak vagyunk életünk első pár évében. A kezdetekkor meg aztán igazán. Megható mennyire magatehetetlen egy pici csecsemő, mennyire rá van szorulva a szüleire, a segítségre. És nem a friss pelenka, meg a tej az, ami Neki a legfontosabb, hanem a szeretet és a biztonság. Nem lehet egyszerű megélni a pocakból kikerülést egy teljesen új világba, ahol ő tényleg nagyon pici, a kis tere, amit bent megszokott, hirtelen végtelen nagyságú lett. Itt fogódzó és segítség kell. Ez a szülők legnagyobb feladata. Nem az anyatej-tápszer és a milyen pelust vegyek kérdésen való vívódás. Ezt újra és újra megélni egy csoda.
Megszületett, 09.09.09. a születési daátuma, amit viccből felvetettem, amikor 10-ét jelölte ki az orvos, hogy miért is nem. Igen lett a vége. 🙂
Ma reggel Zsófi be a kórházba, én tanítani, majd első órám kb tizedik percében csapot-papot otthagyva rohantam utána a kórházba, mert nem csak kivizsgálták, hanem úgy döntöttek, hogy ki is veszik a babát. Végül megszületett 2009. 09. 09-én 13 óra 22 perckor Dani, aki második névként Bori nagy megelégedésére a Max nevet is viseli.
Bori még csak képen látta, meg a pár perces pofavágós videót:
Képek, s további beszámolók várhatók… Most boldogok vagyunk.
