Borinak vettünk egy nagyon jó kis játékot. Ez a Noé bárkája nevet viseli, s valóban egy hajó, ami kinyitható, becsukható, benne minden állatból egy pár, nekik eledel. Illetve ha már Noé a bárka tulajdonosa, névadója, akkor már Ő is képviseltetve van, illetve kedves felesége.
Itt is ezzel kapcsolatban a mai feladványunk: Hogy hivják Noénét, akit én Borinak csak Mrs. Noéként emlegetek?
Azonban, hogy a feladvány ne legyen ennyire száraz és unalmas, itt egy video, ahogy Bori játszik a bárkával:
Ma elbúcsúztattam a családomat. Két hétig nem látom őket. Nem tagadom, akadt letörlendő könnycsepp az arcomon. Most, pedig, amikor már régen aludnom kellene is csak Rájuk gondolok. Még két hét…
Node holnaptól nagyon nem lesz időm sajnálni magamat, mert kezdődik a tábor. Erdő közepe, messze minden infrastruktúrától, boldogan. Szükségem van erre, amikor nincs zúgó ventillátor mellettem, amikor nem az rss feedek, bejövő levelek, twittek csekkolása az első. Csend, nyugalom, meg 30 tomboló gyerek. 🙂 A tábor közepén pedig a kereszt, mutatva mi az ami igazán fontos.
És már most tudom, hogy amikor nem számháborúzúnk, erdőben rohangálunk, este zászlólopókat kergetünk, akkor Zsófi és Bori jár majd a fejemben. Volt már, hogy egy éjszakára elmentem otthonról, ez a két hét azonban borzasztó hosszúnak tűnik most.
És most még mielőtt nyugovóra hajtanám a fejemet, megosztom Veletek Bori tegnap éjszakai alvópozícióját:
A hétvégén lenn voltunk a Balatonnál.
Bori tegnap se akart időben elaludni, így (idő előtt :-)) teszteltük az új etetőszéket.
Akik esetleg nem követik nyomon a flickr stream-en, vagy a koren.borbala.hu-n Bori életét, itt van pár kép a hétvégéről. Az utóbbi három egy fix 55mm-es M42-es obival készült, teljes manuális módban, se fénymérés, se semmi, így az életlenség az én vakságomból adódik. 🙂 Ennek ellenére nagyon szeretek vele fényképezni.
A minap megmutattuk milyen a fürdés mostanában. Most pedig azt szeretném bemutatni milyen volt nagyjából fél évvel ezelőtt:
A két videót egymás után megnézve látszik, hogy hihetetlen, mennyit fejlődött a kisasszony. 🙂
Borit leültettem magam elé, s be akartam fejezni egy e-mailt. Erre Ő megkaparintotta a billentyűzetet, én előkerestem a kamerát, s megnyitottam egy üres ablakot. Ezután megörökítettem az eseményt, s az eredményt is.
Itt pedig a monitoron olvasható(?) üzenet:
Bori első blogbejegyzése. Aki elmondja mire gondolhatott közben, az tud valamit. 🙂
Pár napja Bori tökéletesre fejlesztette a tolatást, illetve már gyakorolja az állást a járókában. Én meg, amióta nálunk van a kamera kölszönbe, s rájöttem hogy tudom együttműködésre bírni az iMovie-val, azóta “videoblogger” lettem. 🙂
