Miközben a mai napomat egy nem éppen önkéntes tisztítókúrának szenteltem, megnéztem egy véletlen videót a TED-en. Az alábbit. Julie Lythcott-Haims arról beszél hogy legyünk jó szülők. Tanárként is látom néha, hogy a szülő mindent ki akar hozni a gyerekéből. Csak mert jót akar neki, sikereket, nagy jövőt. Közben pedig csak azt nem veszi észre, hogy ez az, amit ő akar, s nem az, amit e gyermeke.
Volt egy koreai lány, akit tanítottam. Feltette a kérdést, hogy nekem mennyi szabadidőm van. Visszakérdeztem, hogy mit tekintünk szabadidőnek. Amikor már itthon vagyok és a gyermekeimmel lehetek, vagy az, amikor cimborákkal megiszunk egy sört. Erre nem tudott válaszolni. Azt mondta, hogy neki hetente 2 óra szabadideje van. Különórák, iskola, házi feladat, stb. Kérdezte, hogy ez szerintem kevés-e. Nem jutottam szóhoz…
