Tag: születés

  • Misi

    Képek Misiről:

    DSC_8122-2012-04-kobakDSC_8105-2012-04-kobakDSC_8104-2012-04-kobakDSC_8100-2012-04-kobakDSC_8098-2012-04-kobakDSC_8096-2012-04-kobakDSC_8090-2012-04-kobakDSC_8088-2012-04-kobakDSC_8087-2012-04-kobakDSC_8085-2012-04-kobakDSC_8083-2012-04-kobakDSC_8080-2012-04-kobakDSC_8126-2012-04-kobakDSC_8123-2012-04-kobakDSC_8120-2012-04-kobakDSC_8119-2012-04-kobakDSC_8095-2012-04-kobakDSC_8093-2012-04-kobakDSC_8091-2012-04-kobakDSC_8089-2012-04-kobakDSC_8086-2012-04-kobak

    Misi 2012 teljes album megtekintése

    Ma reggel 8-kor békésen készítettem Borit az oviba, amikor megcsörrent a telefonom, s tudtam, hogy ez csak egyet jelenthet. Rohanás. Igen, Zsófi keresett, aki már hajnalban bevonult a kórházba, azzal a céllal, hogy holnap megszülessen Misi.

    Nem várt holnapig. Ma szeretett volna világra jönni. Daniért lejött nagymama, Borival elszáguldottam az oviba, s tova’ az Uzsoki kórházhoz. Természetesen az a kórház, ami a legmesszebb van tőlünk. Amint odaérek, vennem kell egy apásszülőszettet, majd becsengetni, Zsófi már a szülőszobában. Ennek megfelelően jártam el. Persze nem volt nálam 2000 Ft apróban, le a portára, vissza, megvettem, automata odaadta, becsengetek. Azt mondják, hogy várjak.

    Várok, de mire. Mi van? Mi történik? Zsófi hol van? És a baba? Aztán eltelik kb húsz perc. Nagyon lassan múló, hosszú húsz percről beszélünk. És végre kinyílik az ajtó, egy növérke kihoz egy kicsit gyűrött, morcos babát, s mint már két alkalommal megint gondolkodás nélkül exponálok, nem tudom hol vagyok, mi történik. Az ajtó bezárul, baba el, s próbálom feldolgozni a csodát. Egy baba, egy kis ember lett kettőnkből. És nem előszőr, s mégis ugyanannyira meglepő, felfoghatatlan és csodálatos.

    Ötre mehetek vissza, addig Zsófi lábadozik, s Misi is szokja az új körülményeket. Ezután lesznek képek a bejegyzés elején.

    Köszönet innen is a sok twitter gratulációért!

    Addigis a legfontosabb adatok:

    • 2012. 04. 16. 9:41
    • 55 cm
    • 4.1 kg