Ennek a legénybúcsúnak azért van utóhatása. (No, nem úgy!!)
Egy nap alváshiány meglehetősen könnyen észrevehető az emberen. Tegnap hazajöttem, s kicsit dumálgattunk Zsóval, majd magambatömtem a maradék tésztás husit (fincsi volt), s ledőltem Zsó mellé pihenni. A pihenésből kb 3 órás olyan mély alvás lett, hogy se telefon, se semmi nem tudott felébreszteni.
Miután este 6 körül mégis az ébredezés mellett döntöttem, még kb másfél órán át kómásan kóvályogtam a lakásban, mire használható formába hoztam magamat…