2005. február archívuma

Tanuskodtam Nürnbergben

kobak
on 2005. február 27.
kategória: énblog
. 0 Komment

Marcsival és Andrissal hajnali negyed kilenckor indultunk Nürnbergbe. Az út a havazás, Bush látogató körútja, s egyéb nehézségek ellenére minden nehézség nélkül zajlott. Már délután 3 körül Nürnbergben voltunk. Itt Eva szülei már mindent előkészítettek, vacsorát csináltak, nagyon örültek nekünk. Az este beszélgetés, ismerkedés, egymásnak örülés jegyében zajlott.

Másnap reggel tíz óra körül indultunk az anyakönyvvezetőhöz. A hivatalos igen, aláírások végeztével az ifi várta az ifjú párt az ajtóban. Két üveg pezsgő, süti, sok lufi, szappanbuborék, s egy magnó volt a körítés.

frauenkirche akos_es_eva az_ivas

Ezután hivatalos fotós, majd nagy ebéd (ahol kiderült, hogy Eva a gyorsabb ivó, s így a főnök).

Ebéd végeztével lassan hazafele indultunk, ahol apróbb ajándékokat kapott az ifjú pár, fotókat néztünk a napról, Eva gyermekkoráról. Késő délután pedig Andriska is megérkezett a szomszéd Ingolstadtból.

Szombaton a két Andrissal elindultunk várost nézni, vásárolni. Mézeskalács, nutella voltak a listán, illetve Andrisnak az 1. FCN Fanshop, ahol Schalke - Nürnberg sálat kellett beszerezni. A túra a nutella vásárlás kivételével sikeresen zárult.

Ezután nagy ebéd, rengeteg új rokonnal, ismerőssel. A délután további részét, s az estét régi kedves barátommal, Holgerrel töltöttem.

windows is lehet szép

kobak
on 2005. február 21.
kategória: tech
. 0 Komment

windows is lehet szép!
2005. február 21.

Ma a hup egyik cikkjének hozzászólásai között akadtam rá a követkeő oldalra:

http://xoblite.net/. Az oldal azért érdekes, mert így windowson is - amikor arra kényszerülök - a megszokott *box felületen tudok dolgozni.

Másik érdekes kisérlet, hogy a windows is jól nézzen ki a SphereXP projekt. Weboldal, ingyenes letöltés: http://www.hamar.sk/sphere/. Ezt is csak ajánlani tudom. Apróbb hibái még vannak, de azért nagyon kellemessé tudja tenni az unalmas windows asztalt. Jó szórakozást!

infó:

sí

kobak
on 2005. február 6.
kategória: énblog
. 0 Komment

Hurrá, megyünk síelni (tudom, a sízni a helyes, de nekem az nem tetszik). - gondoltam magamban - s már lélekben a tökéletes porhóba húztam szebbnél szebb íveket a karácsonyra kapott új lapommal. Mindehhez gyönyörű napsütést képzeltem, s mindez megadatott (lásd később).

Ami miatt mégsem volt minden tökéletes, hogy egy feladat elvégezetlenül piszkálta a lelkiismeretemet; mindezt csak nehezítette, hogy net kellett hozzá, ami épp nem volt.

Az óra pedig ketyeg. Lassan délután 4 óra, s menni kéne… OK, gyors gondolat, telefonból zsinor kihúz, gépbe bedug, gyors informálódás, s pár régen gyakorolt malmozó mozdulat után már be is tudtam jelentkezni, megcsinálni, amit kellett.

Indulás. Minden összerakva, rajt. Irány a szomszédos Ausztria. Megérkezés, szállásfoglalás, tüsszentés, orrfújás…na, szép, jobbkor nem is törhetett volna rám a dolog. A hó csodálatos, kiválóan alkalmas egy kis freerideolásra, de mindezt állandó orrfúlyás mellett nem lesz akkora öröm. A helyzetet javítandó, este lefekvés előtt neocitran, algopyrin, pálinka.

Reggel. Leizzadva, de már sokkal jobban. Reggeli, s kis gondolkodás - Menjek, vagy ne menjek? - után a lift aljában csatolás, fel a hegytetőre, s már száguldunk is lefele. És hapci, és hapci, és megint…ajjajj. Kis szünet, hazamegyek, otthagyva mindenkit, ők legalább hadd élvezzék. Házinénitől kértem egy bögre forró vizet, s betoltam egy újabb neocitránt. Ezután pihi, ami nem tartott sokáig, mert nem bírtam a fenekemen maradni, s rohantam vissza csúszni. Fel a lifttel, s a legszebb, járatlan utakon le. Csodálatos volt. Mégegyszer fel, s újabb fantasztikus lemenetel. Ekkor gondoltam, hogy kivételesen nem várom meg az utolsó felvonót, s elindultam haza. Este nagy vacsi, ami közben újra rámtört a tüsszögés, orrfúlyás, s ami még ilyenkor szokott.

Ma reggel már kénytelen voltam a szívem helyett a józan eszemre hallgatni, így itt döglöm a szálláson, s fájó szívvel tekintgetek ki az ablakon. Az én helyem igazából ott van, a kinti meghódítatlan hegyoldalakon…