Vágjunk a közepébe! Rengeteg dolog változott, s alakult az életemben a 2014-es évben, de ahhoz, hogy értsük 2014-et, kicsit korábbról kezdek. Így a visszatekintés inkább valahonnan 2013 szeptemberétől indul.
2013 szeptemberében szüneteltetni kezdtem az addigi több, mint 7 éve tartó tanári állásomat a Budai Középiskolában.
Aztán úgy alakult, hogy a GeoGebra Community Manager pozícióból kisebb-nagyobb csavarokkal átugrottam a GEOMATECH projektbe. Az ugrás nem volt annyira hirtelen. Sokkalinkább nehézkes és lassú. Eközben volt olyan időszak, amikor csak az egyetemi fizetésem + Zsófi gyese volt egyetlen bevételi forrás. Geek barátoknak elmondom, hogy nem jött volna ki belőle sem a Nexus, sem az iPhone 6.
Az ELTÉn továbbra is tanítok, s úgy tűnik régi álmom válik valóra, amikor a 2015-ös első szemeszterben elindulhat majd a GeoGebra speci után az Okostelefonok a matematikaoktatásban specim. Ez egy régi álom. És most már Magyarország (egyik) legnagyobb egyetemén lesz egy kupac leendő tanár, aki ennek a tárgynak az elvégzése után kezd majd tanítani. Ideális esetben még emlékezni is fognak majd arra, amiről itt beszélgettünk.
2014 szeptembere óta a Fazekas 9.a osztályának egyik felét van szerencsém tanítani. Hihetetlen jó hangulat az iskola falai között. Be kell, hogy valljam, tartottam tőle, hogy nem pont így lesz. Teljesítménykényszert, ostorral hajtott diákokat vizionál az ember, amikor az ország első iskolája jár a fejében. Pedig épp az ellenkezője igaz. A diákok motiváltak, lelkesek, s — megintcsak le kell, hogy törjek pár embert, — teljesen normálisak. Nem életképtelen “tanulógépek” járna ide. Bármennyire is szeretnék sokan ezt a képet festeni, maguk elé képzelni.
Lakásfelújítottunk. Tudom, hogy nem egy szó, meg helytelen így, de ez egy olyan folyamat, amit ez a szó ír le. Hatalmas munka, hatalmas energia, s ennek a nagy része szeretett feleségem vállát nyomta. De még éppen az ünnepek előtt sikerrel vettük az első kört.
Megtanultam vitorlázni. Na, ez így mégsem igaz. Levizsgáztam. És lelekesen figyelem, mi zajlik a vitorlás világban. Ez egy holtig tartó tanulás, de nagyon élvezem. Emellett pedig a gyerekek és az egész család is részesei lehetnek a dolognak. Ez a szörf windsurf esetében azért nem volt elmondható.
A hó 2014-ben elmaradt. Bár a gyerekek lelkes tanulói a Nanook Síiskolának, egyelőre még otthonosabban mozognak a műanyagon, mint az igazi havon.
Reméljük 2015-ben lesz lehetőség havon is kipróbálni, mit tanultak!
Blog, meg social media vonalon is vannak változások. A számok szépen emelkednek. Mindig meglep, hogy nem csak magamnak írom, mutatom a hülyeségeimet. 🙂 Erről majd egy későbbi bejegyzésben írok még.
Az androidportal él és virul.
2014-ben bőven túl vagyok az egy előadás/hónap arányon. Régi hobbimat, a gyufásskatulya gyüjtést a konferencia badge gyüjtés váltotta fel. Azért a felújításkor előkerült még egy nagy doboznyi gyufa.
My old matchbox collection. pic.twitter.com/RFZNeJ35LA
— Balazs Koren (@kobak) December 9, 2014
Ami még érdekes lehet, hogy a sok kütyü mellett rákaptam a TRX-re, s a mozgásigényemet taknyos/hideg időben (ilyenkor nem praktikus görkorcsolyával közlekedni) a TRX, s a “fegyencedzés” kötik le. Ezekkel egyetlen célom, hogy jól érezzem magamat a bőrömben. És ezt úgy tűnik sikerül is elérni.
És 2014-ben eljutottam újra frizbizni! Igaz, hogy csak 2 edzésen vettem részt, de közel tíz éve voltam utoljára. Izomláz, olyan izmokat fedeztem fel, amik az elmúlt tíz évben pihentek, s rájöttem, hogy nem vagyok már 20 éves. De ha lesz még lehetőség, akkor azért néha lemegyek. Itt sem a versenyzés motivál, csak a mozgás öröme. 2004-ben, tíz éve voltunk Portugáliában versenyezni (kiváncsi vagyok meddig lesz még fent az oldal).
Biztosan kimaradt jópár dolog. Viszont ha még sokat várok a bejegyzés publikálásával, akkor írhatom újra az elejét, s adhatok neki egy újabb címet, úgyhogy most vége.
Jó év volt a 2014-es. Volt benne sok nehézség, de sok öröm is. Hajrá 2015. Sok erőt mindenkinek az évkezdéshez, s nyitott szemet és szívet észrevenni, s örülni a jó dolgoknak! Azok lendítenek előre.