Ne tessék aggódni, nem államvizsgáztam ma mégegyszer! 🙂 Csak gondoltam a tegnapi gyors helló élek, s túl vagyok rajta után postolok (de szép magyar kifejezés lett ez is) egy kicsit bővebbet a dologról.
Felkészülés: Gábor átjött két hete, hogy nekivágjunk a tanulásnak. Aznap este összeraktuk a cuccainkat, majd fogtuk magunkat, s megnéztük az equilibriumot. A film nem nagy szám, érdekes (nem egyedi) alapötletből kerekített elég átlagos story. De elég látványos, lövöldözős-verekedős ahhoz, hogy lelkiekben ráhangolódhassunk a ránk váró két hétre.
Másnap kezdtük a tanulást. Gábornak kialakítottunk egy tanulósarkot a nappaliban, én pedig az asztalomnál fogtam hozzá a tanuláshoz.
A dolog (tanulás) működött is egészen péntekig. Pénteken embertelen mennyiségű tudást szívtunk magunkba, aminek következtében szombaton mindketten úgy éreztük, hogy nem képes az agyunk többet befogadni se matematikából, se pedagógiából, se semmi másból. Ki kell kapcsolódni, különben megbolondulunk.
Ennek ellenére küzdöttünk, mert mégse lehet államvizsga előtt két nappal leülni a TV elé, s megnézni valami filmet. Tanulni kell… Azt is próbáltuk tenni, de egyre kevesebb sikerrel. Így este 10 körül feladva mindent, betettem a DVD lejátszóba a farkasok szövetségét, felbontottunk 1-1 sört, s kikapcsoltuk az agyunkat.
Vasárnap ismétlés 1000-el. Új dolgokat utolsó nap már nem lehet megtanulni. Nincs is értelme belekezdeni. Gondoltuk, felmondunk egymásnak 1-1 tételt matekból, s módszertanból, de aztán letettünk erről. Este 8 körül Gábor haza, én meg nekiláttam a diplomavédésem összebarkácsolásához. Még aznap szerettem volna ágyba kerülni, ez azonban sajnos nem jött össze… 🙂