Mondja ezt az UNESCO jelentése. Egyébként ezelőtt 2 évvel. És biztosan nem készült volna ez a blogposzt, ha nincs ez a bejegyzés, kérdés a Facebookon a ChatGPT magyarul csoportban.
UNESCO — Globális tanári jelentés (2024)
Ez a hivatkozott dokumentum címe. Azaz a dokumentum még akkor íródott, amikor az AI még nagyon gyerekcipőben járt. Ha 2024 év elején megjelent, akkor ennek a dokumentumnak az elkészülésében még alig tudott segíteni a ChatGPT. 🙂
Első fontos dolog, minden hírnek menjünk utána és nézzük meg milyen kontextusban kerül elő. Az ellenőrzés fontosságáról itt írtam.
A tanárhiány — kulcsszámok
- 44 millió tanárra lenne szükség világszerte 2030-ig (2016-ban még 69 millió volt a becslés) — ez a jelenlegi tanári állomány felének felel meg
- Ebből 31 millió középiskolai, 13 millió általános iskolai tanár kell
- A hiány 58%-a a lelépők pótlása, csak 42% új pozíció
- Szubszaharai Afrika: 15 millió tanár kell egyedül (növekvő iskoláskorú népesség)
- A gazdag országokban is válság van — nem tudják pótolni a kilépőket (Franciaország, Hollandia, Anglia, Japán, USA)
- Az általános iskolai tanárok lemorzsolódása majdnem megduplázódott: 4,6% (2015) → 9% (2022)
- Kanadában, az UK-ban, az USA-ban a pályakezdő tanárok 40%-a 5 éven belül otthagyja a pályát
- A hiány fedezésének költsége: évi ~120 milliárd dollár (ebből Szubszaharai Afrika ~39 mrd USD, azaz +79%-os költségvetés kellene)
Lépjünk ki a saját burkunkból
A beszélgetés és a csoport, ahol a kérdés felmerült, hogy valóban kell-e 44 millió tanár vagy jönnek a robotok és az AI egy szűk burok egymás közötti csevegése.
Előszöris a fenti adatokból (amit egyébként a hermes agentem szedett ki a dokumentumból 1 perc alatt és rakott nekem így össze) rögtön látszik, hogy nem 44 millió plusz tanár kell, hanem nagy része a jelenleg nyugdíjba vonulók pótlása. 58%. Ha a 44M-ből leveszem az 58%-ot, akkor maradt kb. 18.5M.
A 44 millió soknak tűnik, de világviszonylatban már nem is annyira sok így.
Kellenek (új) tanárok az AI korában?
Legtöbb tanárképzést ezzel a kérdéssel kezdem. Szükség van-e humanoid tanárokra az AI korában. És a válasz az, hogy igen.
Ugyanazt kell tanítani, mint x éve tanítottunk? A válasz az, hogy nem.
És a két kérdést egyszerre kell feltenni. Ha a tanár feladata a tananyag visszamondása, amit megtanult az egyetemen vagy otthon kijegyzetelt a tankönyvből, akkor egyáltalán nincs szükség tanárokra. De ebben az esetben nem az AI, hanem már a képmagnó le kellett volna, hogy váltsa a tanárt. Hiszen egy jó felvétel, s csak egy play gomb megnyomása minden tanárhiányt, minden problémát megoldana.
Tudjuk, hogy nem erről szól a tanítás. Én sem ezért tanítok. A tanítás során egy kis faragatlan emberkéből érett ember lesz. Ez egy folyamat, aminek részesei lehetünk, s ebbe a fejlődésbe tehetjük bele azt, amink van. Nem csak a matematika közép vagy emeltszintű érettségire készítem fel a diákjaimat, hanem gondolkodni tanítom, megmutatom mire tudja használni a tudását, mi értelme van annak, hogy változik a világ, mit csinál az AI, …
Mit tanítunk?
Conrad Wolframmal beszélgettünk egy konferencia után kb. 1 éve Washingtonban. És azt mondata, hogy nem csak azt kell megváltoztatnunk, ahogyan tanítunk az AI korában, hanem azt is, amit tanítunk.
Mit tanítunk, miért tanítjuk? A magyar oktatási rendszer kimenetvezérelt. Minden az érettségiről szól. Arra készítünk fel, az határozza meg, hogy mit kell a diáknak tudnia. Benne lesz az érettségiben? Hangzik oly sokszor a varázskérdés, s ha a válasz nem, akkor koppannak a tollak az asztalon, kikapcsolnak az agyak, hiszen ez akkor nem számít.
A legnagyobb változás, amire szükség lesz, az a kimenet igazítása a 21. századi körülményekhez. Kis módosítással, de ugyanazt tanítjuk az AI korában, amit nagyszüleink tanultak a világháborúk korában.
Az oktatásnak mi a célja?
Miért megy iskolába a gyerek? Mert kötelező. De tényleg csak ezért járnak a gyermekeink iskolába? Tizenhárom évvel ezelőtt kint jártam Kambodzsában. Vasárnap megkértek, hogy tartsak az egyetemen egy képzést. Ódzkodtam tőle. Szegény diákoknak ne kelljen már miattam vasárnap bemenni az egyetemre.
Végül beadtam a derekam és életem egyik legmeghatározóbb élményében volt részem. Az egyetem tömve volt. Diákok tanították egymást, tanultak, beszélgettek. Ritkán volt akkora figyelem előadáson, mint akkor.
Kambodzsában az egyetlen lehetőség a kitörésre a tanulás. És ezt értik. És akarnak tanulni.
Mi nálunk a tanulás célja? Miért csinálunk iskolát? Erre a kérdésre kell választ adnunk. És utána beszéljünk arról, hogy az AI hogy tud ebben segédeszközzé válni. Nem az AI köré kell oktatást építeni, nem a mostaniba kell beleerőszakolni. Újra kell gondolni.
Ehhez viszont szembe kell nézni azzal,hogy valami mást fognak tanulni a gyermekeink, mint mi tanultunk. Nem leszünk okosabbak náluk, nem tudjuk azt mondani, hogy ezt én is megtanultam ennyi idősen…
Merjük-e újragondolni az oktatást?