modelling task

Modellezési feladat. Erről szól a LEMA project. Ebben az egészben pedig nyakig benne vagyok. Úgyhogy ideje is írnom ide egy rövid összefoglalót, főleg, mert most hétvégén volt az első tanártovábbképzés utolsó alkalma. Részvételem a prjektben elég fura. Az anyagok fordításától a fényképek készítésén át egészen a magyar weboldal létrehozásáig mindenben benne voltam.
A weben a dolog egyelőre nem túl erős, mondhatni még tartalommentes szinte, de remélem hamarosan összeül a magyar rész, s kitaláljuk, milyen tartalom kerüljön az oldalra.

A sok rizsa után pedig a lényeg, mi is ez az egész LEMA projekt, mi a fene az a modellezési feladat? A lényeg, hogy a matematika óra ne csak 3x=log10 típusú egyenletekből álljon, amikre egyébként szükség van, hanem oldjunk meg életszerű példákat is!

Meg kell mutatni a diákoknakk, hogy a matematika használható, ráadásul értelmes dolgokra is. Meg kell mutatni a tanulóknak, hogy egy átlagos kérdésre nemhogy nem egy szép kerek egész szám a megoldás, de lehet, hogy nem is csak egy jó megoldás van, vagy lehet, hogy nincs is. Sajnos az ilyen jellegű gondolkodás csak nagyon minimális szinten van jelen a matematika órán Magyarországon.

Miért most írok erről? Mert mostanra jutottam én is oda, hogy elkezdtem modellezési feldatot csináltatni a diákjaimmal. Nem mondanám sikeresnek az első próbálkozást, sőt talán egyike volt a valaha tartott legbénább óráimnak. A dolog nekem is új, új szemléletet feltételez, új gondolkodást igényel, új tanítási módszerekre van szükség. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy megéri. A diákok már az iskolán kívül is, de ha kikerülnek onnan, akkor szinte csak nyitott kérdésekkel fognak találkozni.

Mai órán a teremfestésre fordítandó pénzösszeg meghatározása volt a feladat. Ugye milyen egyszerű kérdés, s elsőre talán nem is a matematika ugrana be mindenkinek. Pedig a feladat tökéletesen alkalmas matek órán való megoldásra. Először le kell mérni, ki kell számolni a lefestendő területet, aztán ki kell találni milyen festéket használjunk, az mennyibe kerül, s mennyi kell belőle, hány ecset, guriga, takarófólia, stb. kell az egészre. Ugye mennyire nem egyszerű mindezeket összeszedni, kiszámolni?

Egy-egy modellezési órán megtanulnak a diákok csoportokban dolgozni. Nem titokban a másikét nézni, hanem együtt, közösen dolgozni, megosztani a teendőket. Később pedig pont erre lesz szükségük, ha elmennek valahova dolgozni.

A mai világban már nincsenek polihisztorok, sőt már lassan az egyes tudományterületek is feldarabolódnak kisebb és kisebb területekre, mert a rengeteg tudásanyag, amit mostanra felhalmoztunk lehetetlen, hogy egy koponyába mind beférjen. Tehát a legfontosabb, mindamellett, hogy valaki a saját érdeklődésikörében elmélyedjen, hogy tisztában legyen a másik értékeivel, s tudjon, merjen segítséget kérni, fogadja el, s ismerje fel a saját hiányosságait, s a másik ember értékét!