Már a szerenádkor elérzékenyültem. Most is. Persze ilyenkor foghatja az ember a dolgot a kripli voltára, de nem ez volt az ok. Szeretem őket. Mindet egytől egyig. Akárhányszoris mondtam már, leírtam, így van és kész.
A trofea étterem Margit körúti éttermében volt az esemény meghírdetve. Bálint kollegával lassan, pár percet késve megérkeztünk, s meglepődve vettük tudomásul, hogy nemhogy még egy tanárember sincs rajtunk kívül, de még a diákok sincsenek itt teljes létszámmal. Nonembaj, majdcsak lesz valami. Bementünk, a diákok leültek, mi meg néztünk ki a fejünkből bambán. Aztán jött még pár kollega, s segített bambán nézni, végül maradt az asztal vége. Lett diák kupac, meg tanár kupac.
A helyről időközben kiderült, hogy a pincérek csak az italfogyasztást mérik fel, ételért el kell menni, s magunknak meríteni a svéd-asztalról (ezt így írják?). Ez jó volt, mert így mindenki fel-le ugrált, sétált, fogyott az alkohol, oldódott a hangulat. Így alakult, hogy egyre több diákkal sikerült kellemeset beszélgetni, jobban megismerni Őket, s magunkból is, tanárokból még több emberit mutatni feléjük.
Nyolc óra közeledtével nagyobb felbzdulás kezdődött, mert ajándékátadások indultak. Először meglepődtem, hogy én nem kapok, de aztán gyorsan felfogtam, hogy én azon nagyon kevés tanár egyike vagyok, akinél már jártak, s személyesen hozták el az ajándékot. Örült a szivem. Jó volt látni, mennyire kedves, s szellemes ajándékokat találtak ki a kollegák számára, mindenkinek személyre szabottan.
Fél kilenckor finoman kidobtak a helyiségből. Ezután irány a Margit sziget, s ott valami szabadtéri mulatóban folytatjuk. Páran már pityókásabbak voltak, de még senkin nem látszódott az elfogyasztott alkohol mennyisége nagyon. Benn már szabadabb, kötetlenebb beszélgetések kezdődtek, telefonszám cserék, majd egy idő után felálltam, s elindultam haza.
Mikor látom Őket megint így együtt? Soha. Egyenként, párban, négyesével-ötösével? Remélem hamarosan. Tudjátok az elérhetőségem. Keressetek! Köszönöm ezt a gyönyörű két évet.
Képek: Bankett