Kisebb szerver és szolgáltatói hiba miatt visszakerültünk karácsonyhoz…
Ennek ellenére megy tovább az élet. Az egész esetet leírom majd, de most éppen hétfő óta nem nagyon aludtam.
Kisebb szerver és szolgáltatói hiba miatt visszakerültünk karácsonyhoz…
Ennek ellenére megy tovább az élet. Az egész esetet leírom majd, de most éppen hétfő óta nem nagyon aludtam.

Az első közös karácsonyfánk.
Tudom, nem nagy cucc. Mégis meg szeretném osztani a legújabb élményemet ezzel kapcsolatban. A váltás a G4 Powermacen ment végbe.
Egy ilyen műtét nem veszélyes, bárki, aki látott már gépet szétszedve simán megcsinálja. Egy átlagos PC-n csavarozol, dugdosol, s utána nézed, melyik kábelt hogyan és hova lehetne elpakolni, hogy az egész jól nézzen ki.
Ez a powermacnél nem mondom, hogy egyszerűbb, de talán logikusabb (mindennek megvan a helye a házban). Leszeded az ajtót, kihúzod a fiókot, amiben a CD/DVD van, a fiókban kicseréled az írót, s az egészet megcsinálod visszafele. Ezután pedig örülsz neki! 🙂
WoW, jó, hogy úgy döntöttem, nem törlöm magam a WiW nem túl jó rendszeréből, mert akkor nem kapom meg ezt:


Mindkét zászló eredetiben Gazsinál látható. Nos, kb 15 évvel ezelőtti relikviáról van szó. Akkor voltunk mi a csimpánz örs a 32. számú Dévai Bíró Mátyás Cserkészcsapatban.
Szünet van, most keltem 10 perce, s boldog vagyok! :-))
Levél küldésre kattintva ezt kapom:

Bizony, még két nap tanítás. Tudom, tudom, a diákok gondolkoznak így, de el kell, hogy áruljak egy titkot: a tanárok legalább annyira szeretik, s várják a szünetet, mint a diákok. Najó, lehet, hogy nem mindenki, de én biztosan.
Persze azt is megjegyezném, hogy annak ellenére, hogy várom a szünetet, azért szívesen tanítok. Szeretek emberekkel dolgozni. Iskolán kívül, meg egyébként is rajongok a technikai kütyükért, s általában arra áldozom a pénzem nagy részét, de nem bírnék egy irodába zárva élni, s nem emberekkel dolgozni.
Nincs is annál jobb érzés Kevés olyan jó érzés van, mint amikor valakinek megtanít az ember valamit. Az az apró csoda, hogy én hozzásegítettem valakit ahhoz, hogy megértsen, elsajátítson valamit. (Tudom, hogy most sokan azt hiszik, hogy a gimnáziumban tanult dolgok nagy része zöldség, s hogy a büdös életben nem fogja soha többet használni, pedig mégis)
Ma reggel Csobánkán jártunk, ahol Botond keresztelőjén vettünk részt.
Botond nagyon aranyos volt, s a pap is nagyon jól beszélt. Reggel a felkelés kicsit nehezen ment, ezért nem voltam túl lelkes az ötletért, hogy odamenjünk. Azonban a kereszetlő is és a mise is kárpótolt a hajnali kelésért.