Category: blog

A mai nap kicsit hosszúra nyúlt (tanítás, értekezlet, oktv felügyelet, lakás nézés, magán tanítvány…), de már a vége fele közeledett, amikor hazafele beugrottam a postára befizetni 5 db csekket. Útközben a tanítványomtól magamban gyorsan fejben összeadtam, majd beálltam a sorba, s vártam.

Mikor rám került a sor, megkérdeztem a nénit (a fene tudja, hogy hogy illik ezt szépen mondani…úgyhogy néni lesz, azt’ kész), hogy tudok-e kártyával fizetni. Mondta, hogy persze, elvette a kártyát, meg a csekkeket. Ezután fejben összeadta az 5 csekken található összeget, beütötte a pénzfelvevő terminálba a végét, s én meg beütöttem a pin kódom. Aláírás, s már kész is. Közben szépen beolvasta a csekkeket, majd a végén közölte, hogy két 0 van a kijelzőn, úgyhogy jól számolt. Megköszöntem, s elindultam haza.

Miért írom ezt le? Azért, mert gimnazista (szakközepes) diákjaim mindent számológéppel (telefonnal) számolnak, pedig azoknak nincs is semmi tétje (najó, néha a dolgozatjegy, de az más). A néni minden papír nélkül simán megoldotta a dolgot, pedig itt azért még tétje is volt. Néha volna mit tanulni az ilyen egyszerű emberektől (jajjajj, nem akarok senkit se megbántani, szóval – a fene mindenki jogaiba – úgy értettem, hogy az olyan emberektől is lehet tanulni, akik nem rendelkeznek három doktorival, s mégcsak nem is médiasztárok, vagy politikusok), csak nyitott szemmel kell járni.

Nos, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a jelenlegi előfizetésemnél egy sokkal olcsóbbra tudok váltani. Namármost, ez az új előfizetés csak úgy megy, ha két évre lekötöm magamat. Ez annyira nem is bánt (eddig, ha jól számolok 7 éve vagyok a pannonnál, szóval nem nagyon ugráltam eddig sem), de akkor már felmerül a gondolat, hogy vegyünk egy ,,olcsó” telefont is a dologhoz.

Kérdés, hogy milyet? Nokiát nem szeretem annyira (meggyőzhető vagyok), Siemens szintén nem játszik, Alcatel, Aagem, egyebek szintén kizárva… marad a motorola, samsung, sony-ericsson…

Kinek milyen tapasztalatai vannak? Te milyen telót vennél? Ja, hogy ne áruljak zsákbamacskát, a vodafone árlistájáról kellene választani…

Ma mutatta szeretett nejem a www.ciposdoboz.hu oldalt. Ez egy nagyon kedves kezdeményezés. Egy cipősdobozt kell keríteni, telerakni (apró) ajándékkal, aztán usgyi a postára, s elküldeni a Babtista szeretetszolgálatnak. Erre elvileg lesz (vagy már van is) valami extra zacsi minden postán.

Akkor elő a cipősdobozokkal! 🙂

Mai nap megint volt két telefonhívásom magán telefonszámról. Természetesen semmi sms, egyéb üzenet, bla-bla, hogy ki áll a dolog mögött. A hangpostámban se felejtettek üzenetet.

Kérdezem én, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy felhívjon, akkor gondolom beszélni is akar velem. Namármost, ha nem küldi el a telefonszámát, nem hagy üzenetet, akkor honnan a fészkes fenéből tudjam meg, hogy kit kellene visszahívnom?

Lassan azon gondolkozom, hogy úgy egyáltalán ne vegyek fel hívást, vagy nyomjam le, ha nincs telefonszám. Ennek egyetlen baja, hogy néha külföldi hívásoknál nem jön át a szám, s így esetleg egy-két kedves barátom esetleg nem tudna elérni (nem mintha olyan rengetegszer keresnének :-))

Tegnap hajnalban elvittem a kocsit szervízbe. A reggeli forgalomban csak egyszer ütköztem majdnem, mert egy kedves autóvezető elfelejtett oldalra tekinteni. Ma elmentem érte, s egy órát tartott majdnem, míg a Móricz Zsigmond körtérről hazaértem. Eközben többször fogadtam meg magamban, hogy soha többet autóval Budapesten.

Se előre, se hátra, parkolás súlyos pénzekbe kerül, nincs értelme. Sokan nyivákolnak, hogy drága a bkv. Akkor ezek az emberek nem ültek még autóban. Parkolás 140 Ft -tól kezdődik, de vannak helyek, ahol simán 200 felett van. A benzin megintcsak marha drága, s hacsak nem külvárosban kell közekedni, akkor az utazási idő se kevesebb, mint bkv-val.

Persze mondom ezt most, hogy itt lakunk egy metróvonal közvetlen közelében. Talán, ha kijjebb laknánk (amit szeretnék egyre jobban), akkor már másképp látnám a dolgokat. Most mindenesetre az autózást hanyagolom egy darabig napközben ebben a nagy büdös csodaszép fővárosunkban.

De tényleg. (ilyenkor valahogy semmi nem jön össze. Még egy csomó dolgot kellene megcsinálni, s a tököm tele van már az egésszel semmi kedvem már hozzá)